Gyula, III. – 221. római pápa

Giovanni Maria Ciocchi del Monte egy befolyásos jogászcsalád sarjaként született Toszkánában, és nagybátyja támogatásával a kor legkiválóbb oktatásában részesült. Jogi és teológiai tanulmányai után gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán: Siponto érseke, majd Pavia püspöke lett, végül III. Pál pápa emelte bíborosi rangra. Fiatalabb éveiben megtapasztalta a történelem viharait is, hiszen Róma 1527-es feldúlásakor túszként majdnem kivégezték. Bíborosként a reformok bátor szószólójaként vált ismertté, ugyanakkor már ekkor megjelentek az erkölcsi életét firtató pletykák.

III. Pál halála után 1550-ben a korszak egyik leghosszabb és legmegosztottabb konklávéja következett, ahol a francia, a császári és a Farnese-párti érdekek feszültek egymásnak. Del Monte bíboros végül kompromisszumos jelöltként, a franciák és a Farnesék támogatásával nyerte el a pápai tiarát, miután politikai ígéreteket tett a Parmai Hercegség sorsát illetően. III. Gyula néven történt megkoronázása után azonban hamar önállósította magát, és korábbi szövetségeseivel szembefordulva V. Károly császárhoz közeledett, ami a parmai háború kirobbanásához vezetett.

Kiszámíthatatlan külpolitikája ellenére III. Gyula fontosnak tartotta a katolikus megújulást, ezért 1551-ben újra megnyitotta a tridenti zsinatot. Ez az ülésszak jelentős dogmatikai döntéseket hozott az eucharisztia és a gyónás szentségéről, sőt, a pápa engedélyével német protestáns küldöttek is megjelentek az egyeztetéseken. Bár a vallásszakadást nem sikerült áthidalnia, uralkodása alatt – I. Mária királynő trónra lépésével – Anglia rövid időre visszatért a római katolikus egyház kötelékébe, ami a pápaság egyik legnagyobb diplomáciai sikere volt ebben az időszakban.