Félix, I. – 26. római pápa

I. Félix pápasága az ókeresztény egyház egyik legfontosabb hitvédelmi korszakára esett. Tevékenységének középpontjában a krisztológiai viták álltak, különösen a Szamoszatai Pál által hirdetett tanok elleni fellépés. Pál azt állította, hogy Jézus csupán egy ember volt, aki érdemei révén vált istenivé, ami alapjaiban kérdőjelezte meg a megtestesülés dogmáját. Félix három zsinatot is összehívott Antiokheiába, hogy tisztázza a kérdést, és végül határozottan kiállt az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlan egysége mellett. Ez a küzdelem nemcsak teológiai, hanem egyházkormányzati jelentőségű is volt, hiszen megerősítette Róma döntő szavát a keleti egyházmegyék vitáiban.

A korszak egyik különlegessége a pápa és a világi hatalom, konkrétan Aurelianus császár közötti szokatlan együttműködés volt. Amikor az eretnekség miatt leváltott Pál nem volt hajlandó átadni püspöki székhelyét utódjának, Félix a császárhoz fordult segítségért. Aurelianus precedensértékű döntést hozott: kijelentette, hogy a püspöki palota azt illeti meg, akit a római püspök (a pápa) elismer. Ez a momentum az egyháztörténet egyik korai példája annak, amikor a világi hatalom elismerte a pápai joghatóságot az egyházi ingatlanok és tisztségek felett.

I. Félix pápasága az ókeresztény egyház egyik legfontosabb hitvédelmi korszakára esett. Tevékenységének középpontjában a krisztológiai viták álltak, különösen a Szamoszatai Pál által hirdetett tanok elleni fellépés. Pál azt állította, hogy Jézus csupán egy ember volt, aki érdemei révén vált istenivé, ami alapjaiban kérdőjelezte meg a megtestesülés dogmáját. Félix három zsinatot is összehívott Antiokheiába, hogy tisztázza a kérdést, és végül határozottan kiállt az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlan egysége mellett. Ez a küzdelem nemcsak teológiai, hanem egyházkormányzati jelentőségű is volt, hiszen megerősítette Róma döntő szavát a keleti egyházmegyék vitáiban.