Eudes Szent János áldozópap
Eudes Szent János 1601-ben született a franciaországi Séez egyházmegyében, Eudesben (olv. őd-ben). Apja földmíves és falusi felcser volt. Polgári jómódban nevelkedett. Kiváló tanuló volt, már kisgyermek korától buzgón vallásos. Nem kívánt megházasodni, hanem 1620-ban felvette a kisebb papi rendeket. Pappá szentelése után plébániákon prédikált.
Istenünk, ki Szent János áldozópapot csodálatosan kiválasztottad, hogy hirdesse Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, kérünk, add, hogy példáját és tanítását követve gyarapodjunk megismerésedben, és mindig az evangélium tanítása szerint éljünk!
Jézus és Mária Szent Szíve tiszteletének nagy apostola volt. Erre a célra 1643-ban külön papi társulatot alapított, így kívántak a szemináriumokban jó papokat nevelni. A szemináriumok szervezését még saját társai közül is sokan ellenzéssel fogadták, de ő nem törődve a vádakkal egyre újabb és újabb szemináriumokat alapított.
Születése
1601. november 14., Ri, Normandia
Halála
1680. augusztus 19., Caen, Normandia
Boldoggá avatása
1909., X. Piusz pápa
Szenté avatása
1925. május 31., XI. Piusz pápa
Sírhely/Kegyhely
Séminaire des Eudistes de CaenÉglise Notre-Dame-de-la-Gloriette
Ünnepnapja(i)
augusztus 18.
Jelképe(i)
Védőszentje
Veszélyben forgó lányok megmentésére és keresztény nevelésére is gondolt, ennek érdekében alapította meg „A szeretetről nevezett Miasszonyunk” szerzetét.
1680. augusztus 19-én hunyt el Caenban, súlyos betegen, a szentségekkel megerősítve. Sírfelirata: „Pie vixit, sancte obiit” (Jámborul élt, szentül halt meg). X. Piusz pápa 1909-ben iktatta a boldogok sorába, XI. Piusz pápa pedig 1925 pünkösdjén az arsi plébánossal együtt ünnepélyesen szentté avatta.
Élj jámborul, szent leszel!
Ó, Jézusom, Megváltóm,
Eudes Szent János
itt vagyok lábaidnál!
Szeretem, dicsérem
és áldom egész szívemből
isteni gondviselésedet mindenért,
amit rám küldtél vagy megengedtél.
Mert mindaz, ami általad történik,
jó és csodálatra méltó.
Szent akaratod történik
mindenben és minden által,
bármennyire lázadozzék is
ellene természetem.
Legyen áldott és imádott
isteni végzésed mindörökké!
Ég és föld előtt megvallom,
teljes szívemből hiszem, Uram,
hogy igazságos vagy,
és hogy ezt a szenvedést, sőt,
sokkal többet is megérdemlek bűneimért.
Azért ezt a megpróbáltatást
szívemből vállalom a te dicsőségedre,
igazságod kiengesztelésére,
szent akaratod teljesítésére,
szenvedésed iránti tiszteletből,
melyet bűneimért viseltél el.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
