Bonifác, IV. – 67. római pápa

Szent IV. Bonifác életpályája a kezdeti tudományos érdeklődéstől a legfelsőbb egyházi vezetésig ívelt. Valeria városában látta meg a napvilágot, ahol orvos édesapja miatt a természettudományok kezdetben háttérbe szorították a vallásos neveltetést. A fiatalember először matematikát tanult, ám az intézményben felébredt benne a papi hivatás iránti elhivatottság. I. Gergely pápa pontifikátusa alatt lépett be az egyházi szolgálatba, ahol diakónussá és a patrimóniumok felügyelőjévé (dispensator) nevezték ki. Ezen pozíció révén értékes gazdasági és adminisztratív tapasztalatokat szerzett, ami megalapozta a III. Bonifác halála utáni kilenc hónapos interregnumot követő megválasztását.

Pontifikátusának egyik legfontosabb diplomáciai és szimbolikus sikere a Bizánci Birodalommal fenntartott jó viszony kialakítása volt. A Phocas császárral fenntartott kapcsolat kölcsönös tiszteleten alapult, aminek ékes bizonyítéka volt, hogy a császár a pápának adományozta a római Pantheont. Bonifác pápa az Agrippa terveire épülő, eredetileg pogány isteneknek szentelt épületet átalakíttatta, és 609. május 13-án Szűz Mária, valamint a vértanúk tiszteletére szentelte fel. Ezzel a lépéssel a keresztény ereklyék történetében először került sor arra, hogy azokat egy korábbi pogány templomban helyezzék el, ami jelentős vallási és kulturális mérföldkőnek számított.

A pápa jelentős lépéseket tett az angliai egyházszervezet konszolidációjáért és irányításáért is. Rómába érkezett Mellitusz, London első püspöke, akivel Bonifác zsinaton határozta meg a távoli brit területek klerikus felépítését, bár az az időszakból származó levelek egy része utóbb hamisítványnak bizonyult. Emellett a pápa uralkodása alatt kisebb feszültségek is felmerültek a konstantinápolyi zsinattal kapcsolatban. Agilulf longobárd király ösztönzésére Szent Kolumbán éles hangú levélben vádolta meg Rómát eretnekséggel, ám az ügy a teológiai viták hiánya miatt gyorsan lecsillapodott, és az Apostoli Szentszék egysége megmaradt.