Agapét, I. – 57. római pápa

Agapét felemelkedése a római egyházon belül tragikus családi háttérrel indult, hiszen apját, egy római papot, vallási villongások során ölték meg. Az egyház kötelékében nevelkedő ifjú kiváló képességeinek köszönhetően archidiakónusi rangig jutott, és pártatlanságának köszönhetően II. János halála után gyorsan az egyház élére választották. Hivatali idejét az igazságosság és a korábbi belső konfliktusok elsimítása jegyében kezdte meg: egyik első jelképes cselekedete II. Bonifác pápa korábbi kiközösítő határozatának nyilvános megsemmisítése volt, amivel a klérus belső békéjét kívánta helyreállítani.

Egyházkormányzati munkássága során Agapét nagy hangsúlyt fektetett a fegyelemre és a kánonjog betartására. Megerősítette a karthágói zsinat határozatait, amelyek az észak-afrikai területek vandál uralom alóli felszabadulása utáni egyházi rendet szabályozták, különös tekintettel az ariánus hitről visszatérő papok szigorúbb ellenőrzésére. Emellett bírói szerepben is fellépett, újratárgyalást rendelve el a galliai Contumeliosus püspök ügyében, biztosítva ezzel a tisztességes eljárást a pápai követek felügyelete mellett.

Pontifikátusának legkritikusabb szakaszát a Bizánci Birodalommal való kapcsolat és I. Iusztinianosz császár itáliai ambíciói határozták meg. Belisarius hadvezér sikerei miatt Theodahad keleti gót király kérésére Agapét Konstantinápolyba utazott, hogy békét közvetítsen. Bár a császárt nem tudta eltántorítani Itália megszállásától, a látogatás teológiai szempontból áttörést hozott. A pápa határozottan szembeszállt a monofizita irányzatot támogató Anthimosz pátriárkával, akit a császárné, Theodora pártfogolt.