Marillac Szent Lujza rendalapító
Március 15-én emlékezünk Marillac Szent Lujzára, akinek élete a keresztény szeretet és szolgálat egyik legkiemelkedőbb példája. Nemesi származása és szépsége a párizsi előkelőségek világába szólította volna, de a Gondviselés más utat szánt neki: a szegények és elhagyatottak világában kellett helytállnia.
Lujza nehéz gyermekkorát és törvénytelen származását korán megismerte, ami mély kisebbségi érzéseket ébresztett benne. Fiatalon apácának készült, de egészségi állapota miatt eltanácsolták, így házasságot kötött. Noha szeretettel fordult férje és fia felé, szíve mélyén mindig a tökéletességre törekedett. Belső válságai és anyagi gondjai közepette Szalézi Szent Ferenc és Páli Szent Vince támogatásával talált lelki békét, és megértette, hogy élete küldetése a szegények szolgálata.
Lujza férje halála után minden idejét és energiáját a rászorulók megsegítésére fordította. 1633-ban Páli Szent Vincével együtt megalapította a Szeretet Leányait, az első olyan női közösséget, amely a kolostor falain kívül is aktív apostoli munkát végzett. A nővérek a betegek, árvák, szegények és kitaszítottak szolgálatára szentelték életüket, Lujza pedig fáradhatatlanul vezette, tanította és lelkesítette őket.
Születése
1591. augusztus 12., Le Meux
Halála
1660. március 15., Párizs
Boldoggá avatása
1920.
Szenté avatása
1934., XI Piusz pápa
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
március 15.
Jelképe(i)
Védőszentje
szociális gondozást végzők
A Szeretet Leányai forradalmian új szemléletet hoztak a női szerzetesi életben: ők nem klauzúrában éltek, hanem közvetlen kapcsolatban voltak a világgal. Szent Vince szavai szerint „kolostoruk a város utcái, főnökük a betegek ágyában fekszik, fátyluk a szent szelídség”.
Szent Lujza a szeretet apostolkodását és az élet egyszerűségét tette közössége lelki alapjává. Jézus Krisztus életének követését hirdette, és a szolgálatot az önfeledtség és alázat útjaként jelölte meg. Fáradhatatlanul dolgozott a rászorulókért, még gyenge egészsége ellenére is. Utolsó éveit leányai tanításának és lelki irányításának szentelte, hitét és elkötelezettségét pedig halála pillanatáig megőrizte.
Marillac Szent Lujza életműve máig élő példája a szeretet és a szociális gondoskodás erejének. 1920-ban boldoggá, 1934-ben pedig szentté avatták, és 1960-ban a szociális gondozók védőszentjévé választották. Öröksége, a Szeretet Leányai közösség, a világ számos országában jelen van, és ma is a legelesettebbek szolgálatára kötelezte el magát.
Szent Lujza élete arra tanít, hogy a szeretet ereje képes legyőzni minden nehézséget, és az önzetlen szolgálat valódi boldogsághoz vezet.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
