A Gyermek Jézusról nevezett (Lisieux-i) Szent Teréz szűz és egyháztanító
A Gyermekek Jézusról nevezett (Lisieuxi) (Kis) Szent Teréz 1873. január 2-án született Franciaországban, Alencon-ban. Csipkegyáros szülők utolsó, kilencedik gyermeke volt. A keresztségben a Mária, Franciska, Teréz neveket kapta. Apja Martin Szaniszló, anyja Guerin Mária-Zelia volt, házasságuk előtt mindketten szerzetesek szerettek volna lenni, de Isten akarata más volt. Szüleik is vallásos emberek voltak, már a gyermekek is nagyon komoly vallásos életet éltek.
Istenünk, ki országodat a kicsinyeknek és alázatosaknak készíted, kérünk, segíts, hogy bátran járjunk Szent Teréz ösvényén, és az ő közbenjárására előttünk is táruljon fel örök dicsőséged!
Öt éves korában elvesztette édesanyját és ekkor, 1877. november 16-án Lisieux-be (olv.: liziőbe) költöztek, ahol Paulina nénje lett kismamája. Sokat tanult nővérétől, azonban az karmelita apáca lett. A kis Teréz a válásba súlyosan bele betegedett, már lemondtak róla. Testvérei imádkoztak érte a betegágy mellett, bágyadtan nézett fel a beteg, az ágy mellett álló Szűzanya szoborra tekintett és a szobrot megelevenedni látta.
Születése
1873. január 2., Alencon
Halála
1897. szeptember 30. Lisieux
Boldoggá avatása
1923. április 29., XI. Piusz pápa
Szenté avatása
1925. május 17., XI. Piusz pápa
Sírhely/Kegyhely
Lisieux
Ünnepnapja(i)
október 1.
Jelképe(i)
rózsák
Védőszentje
AIDS-betegeknek, Ausztráliának, Franciaországnak, misszionáriusoknak, Oroszországnak, pilótáknak, tüdőbajosoknak, virágárusoknak, virágkertészeknek
Csodálatosan felgyógyult, és nemsokára elsőáldozó lett. Kongreganista volt. Ezután minden igyekezetével a hivatásáért küzdött. Már kilencévesen kérte felvételét a karmelita nővérekhez – mindhiába. Tizenötévesen ismét próbálkozott: kikönyörögte nővérétől, hogy előbb ő, Teréz mehessen a szerzetbe; kikönyörögte apjától, hogy beleegyezzen a rendbe vonulásba.
A Kármell elöljárói azonban a nagykorúság előtt nem akarták felvenni, hiába volt a püspökhöz küldött fellebbezés is. Egy pápai fogadáson, kijátszva az őrök éberségét, XIII. Leó pápa trónusa elé térdelt Teréz, de a kérésre a pápa is csak kitérő választ adott. Ekkor felajánlotta magát: legyen a kis Jézus játékszere, labdája, amivel Jézus bármit tehet, csak öröme teljék benne.
Végül is 1890. szeptember 8-án (17 évesen) fogadalmat tehetett. Sok-sok testi és lelki szenvedés kínozta: édesapja sorozatosan kapta a szélütéseket, végül meghalt; fájdalmai voltak. A bántásokat szótlanul tűrt; soha nem panaszkodott; magányosság gyötörte; kételyei voltak. Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy a szentek nagyon nagyot tettek már a szentségük érdekében. Ő még nagyon kicsiny hozzájuk képest, de ezt a „kis utat” tökéletesen akarta végigjárni. Meg akarta az embereket tanítani erre a „kis útra”: szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé.
Tüdőbajban halt meg, 1897. szeptember 30-án, 25 évesen, ragyogó arccal. Utolsó szavai voltak: „Istenem szeretlek”. Már 1923-ban boldoggá, 1925. május 17-én szentté avatták. 1925. december 14 óta a missziók főpártfogója, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
