Szent Henrik császár
973. május 6-án született Abbach várában (Bavariában, a bajorországi Regensburg mellett). Civakodó Henrik bajor herceg és Gizella burgundi hercegnő voltak a szülei. Bátyja volt Boldog Gizellának, Szent István feleségének. Szent Imre a keresztségben az ő nevét kapta. Hildesheimben és Regensburgban Szent Wolfgang püspöknél nevelkedett szentségre és uralkodásra.
Istenünk, ki Szent Henriket elhalmoztad kegyelmeddel, és megadtad neki, hogy a földi királyság gondjai közepette az odafönt valókat keresse, kérünk, közbenjárására add meg, hogy kötelességeinket teljesítve siessünk országod felé!
Születése
973. május 6, Abbach, Bajorország
Halála
1024. július 13. Grona
Boldoggá avatása
Szenté avatása
1146., III. Jenő pápa
Sírhely/Kegyhely
Bambergi dóm
Ünnepnapja(i)
július 13.
Jelképe(i)
Védőszentje
Súlyos betegségéből történt gyógyulását Szent Benedeknek tulajdonította, szeretett volna a rendbe belépni, de sorsa az uralkodás volt. Huszonhárom évesen, 995-ben átvette a bajor hercegség vezetését. Első intézkedései közt a bencés rend megerősítése, kolostori reformja és az Egyház hitterjesztő tevékenységének támogatása szerepelt.
A szentéletű és később szentté is avatott Kunigunda luxemburgi hercegnővel kötött házasságot. 1002-ben a német koronát is elnyerte, 1014-ben pedig VIII. Benedek pápa a nyugatrómai birodalom császárává koronázta. Püspökségeket alapított, a világi főurak helyett az Egyház támogatását használta fel. Hivatásuk magaslatán álló papokat nevezett ki a megüresedett püspöki és apáti székekre. Szigorú határozatot hozatott a papi nősülés ellen az 1022-es páviai zsinaton. Tervezte egyetemes zsinat összehívását is, de ez csak mérsékelt eredménnyel zárult. Előmozdította a missziós munkát.
A rokonok lázadozása, a politikai gáncsoskodások, rágalmak belefárasztották az uralkodásba, kolostorba szeretett volna vonulni. A kolostor apátja azonban a szent engedelmesség nevében visszaküldte a trónra, Henrik engedelmeskedett, tovább hordozta keresztjét. A bencés oblátusok pártfogója volt.
Gyermeke nem volt, ezért minden vagyonát végrendeletileg az Egyházra hagyta. 1024 július 13-án hunyt el a szászországi Gronában. Holttestét Bambergben, az általa építtetett székesegyházban helyezték örök nyugalomba. Itt nyugszik felesége, Szent Kunigunda is. 1146-ban emelte III. Jenő pápa a szentek sorába.
Az állapotbeli kötelességet kell elsősorban teljesíteni!
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
