Gergely, XIV. – 229. római pápa
Niccolò Sfondrati 1535-ben született a Milánói Hercegség területén, egy befolyásos milánói család sarjaként; édesanyja a Visconti családból származott, édesapja pedig Milánó szenátora volt, aki Niccolò születése után özvegyként egyházi pályára lépett és bíborossá vált. Apja szerény életvitele és mély vallásossága nagy hatással volt a gyermek Niccolòra, akinek neveltetését egyértelműen az egyházi karrier irányába terelték. Jogot és teológiát tanult Perugia és Padova egyetemein, majd gyorsan haladt előre az egyházi ranglétrán: 25 évesen már cremónai püspök volt, részt vett a Tridenti Zsinaton, végül 1583-ban XIII. Gergely pápa kreálta presbiter bíborossá. Bíborosként szoros kapcsolatot ápolt Borromei Szent Károllyal és Néri Szent Fülöppel, akik megerősítették benne a reformok iránti elkötelezettséget.
A konklávét VII. Orbán tragikusan rövid pontifikátusa után hívták össze, és a spanyol bíborosok jelentősen befolyásolták a választás menetét. II. Fülöp spanyol király listáján szereplő jelöltek közül Niccolò Sfondrati esett a választásra 1590 decemberében, több mint két hónapnyi húzódás után. A megválasztott pápa a krónikák szerint mélyen megrendült a hírre, mivel már ekkor érezte az epeköves betegsége okozta gyengeséget és élete rövid hátralévő idejét, feltehetően emiatt mondott állítólagos kijelentése szerint, hogy „Isten bocsásson meg nektek! Mit tettetek!”. A megkoronázásakor felvette a reformeszméjű elődökre utaló XIV. Gergely nevet, ezzel is jelezve reformszándékait, de a pontifikátus mindössze tíz hónapja alatt súlyosbodó egészségi állapota megakadályozta a nagyszabású tervek megvalósításában. Életrajzírói még egy különös jellemvonását is feljegyezték, miszerint időnként önkéntelen, ijesztő nevetőrohamok törtek rá.
Születése
1535. február 11., Somma Lombardo
Halála
1591. október 16., Róma
Megválasztása
229. római pápa – 1590. december 5.
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
Jelképe(i)
Gergely uralkodásának fő külpolitikai kihívását az éppen zajló francia vallásháborúk jelentették. A francia trónöröklés kérdése komoly feszültséget okozott, mivel a jogos trónörökös, Navarrai Henrik protestáns volt, ami elfogadhatatlan volt a katolikus nemesség, II. Fülöp spanyol király és a pápaság számára. Bár Henrik többször is ígéretet tett a katolikus hitre való áttérésre, az egyház türelme elfogyott. Gergely aktívan beavatkozott a harcokba: 1591 márciusában kiközösítette Henriket, csatlakozott a Katolikus Ligához, és unokaöccse, Ercole Sfondrati vezetésével pápai csapatokat, valamint havi 15 ezer scudo pénzbeli támogatást küldött a katolikusok megsegítésére Párizsba. Ez a nagyméretű beavatkozás nagyrészt a spanyol uralkodó és bíborosai nyomására történt.
A rövid pápaság alatt Gergely igyekezett a belső egyházi életet is rendezni: öt bíborost nevezett ki, köztük unokaöccsét és államtitkárát, Paolo Emilio Sfondratit. Hosszasan győzködte régi barátját, Néri Szent Fülöpöt is a bíborosi kinevezés elfogadására, aki azonban elutasította azt. Egy fontos, 1591. március 21-én kiadott bullájában, a Cogit nos-ban megtiltotta a fogadásokat a konklávé kimenetelére, a pápa pontifikátusának időtartamára és a bíborosok kinevezésére. Ezenkívül áprilisban dekrétumot adott ki, amelyben megtiltotta a spanyol hódítóknak a Fülöp-szigeteki őslakosok rabszolgasorba vetését, bár ez a humánus intézkedés elmaradt az afrikai feketék rabszolgasága elleni fellépéstől. Gergely elrendelte a sixtusi-Biblia, a Vulgata átdolgozását is, de a munka befejezését és az újbóli kiadást már nem érte meg, 1591 októberében bekövetkezett halála miatt.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
