Miklós, I. – 106. római pápa
Szent I. Miklós pápa a 9. század egyik legjelentősebb egyházfője volt, akinek idején a pápaság tekintélye újra megerősödött. Római származású, művelt, jámbor családból született, s már fiatalon a pápai udvarban szolgált. Tehetsége és jelleme miatt II. Lajos császár és több pápa is megbecsülte, III. Benedek különösen nagy bizalommal volt iránta. 858-ban választották pápává, amikor az Egyház és a birodalom hatalmi viszonyai feszült egyensúlyban álltak.
Uralkodása idején Miklós bátran fellépett a hatalmi visszaélések ellen. Szembeszállt a bizánci Photiosz pátriárkával, aki jogtalanul foglalta el Szent Ignác helyét, és ezzel újabb fejezetet nyitott a keleti és nyugati Egyház közti szakadások történetében. Ravennai János metropolitától kezdve a reimsi Hinkmár érsekig, vagy a házasságtörő Lothár királyig számos ellenféllel került szembe – de minden esetben az evangéliumi igazság védelme vezette. Hitt abban, hogy a pápa elsőbbsége nem világi hatalomból, hanem Krisztus akaratából ered.
I. Miklós életét az imádság, az igazságosság szeretete és a béke iránti vágy jellemezte. Amikor a frank császár fegyverrel támadt Rómára, ő nem hadsereget, hanem böjtöt, imát és körmenetet rendelt el. Hitbeli szilárdságával és erkölcsi tekintélyével végül győzelmet aratott, anélkül, hogy kardot emelt volna. A krisztusi alázat és az apostoli bátorság egységét testesítette meg.
Tanításaiban és leveleiben gyakran intette a püspököket az igazságosságra, az irgalmasságra és az egységre. Minden döntésében törekedett a másik fél meghallgatására, és arra, hogy senkit se alázzon meg a saját igazának érvényesítése közben. Az Egyház jogainak védelmében nem ismert félelmet, de mindig a szeretet szellemében járt el. 867. november 13-án hunyt el Rómában.
Emlékét a történelem az egyik legnagyobb pápaként őrzi, aki nem karddal, hanem az igazság erejével győzött, s akinek neve az Egyház függetlenségének és erkölcsi tekintélyének jelképe lett.
Születése
819. körül, Róma
Halála
867. november 13., Róma
Megválasztása
106. római pápa – 858. április 24.
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
november 13.
Jelképe(i)
Védőszentje

Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia