Szent X. Piusz pápa (Giuseppe Melchiorre Sarto) a római katolikus egyház 257. pápája volt 1903-tól haláláig.
Giuseppe Melchiorre Sartót 23 éves korában szentelték pappá Castelfrancóban. A trevisói egyházmegyében kezdte szolgálatát, először Tombolóban káplánként, majd Salzanóban plébánosként. Mély szeretettel viseltetett Krisztus és az Egyház iránt, és alázatosan, nagy odaadással szolgálta a rászorulókat. Ő volt a nép plébánosa, különösen a szegények és a kicsinyek támogatója, akiket minden erejével segített, hiszen ő maga is közülük származott. A fiatalokat írni és olvasni tanította, a szegényeket és betegeket rendszeresen látogatta.
1884-ben Treviso püspöke átadta neki kinevezési okmányát, amellyel Mantova püspökévé vált. Sarto méltatlannak érezte magát erre a feladatra, ezért levelet írt Rómába, kérve a kinevezés semmissé tételét. Róma válaszul az engedelmesség erényére figyelmeztette.
1893-ban XIII. Leó pápa Velence pátriárkájává nevezte ki. Amikor a páduai püspök a Szentszék megbízásából érdeklődött, hogy elfogadná-e a kinevezést, Sarto így válaszolt táviratban: „Pontosan ez hiányzik nekem. Sarto.” 1894-től 1903-ig vezette a velencei egyházmegyét, és sikeresen ellenállt a helyi politikusok egyházellenes támadásainak; személyes befolyása révén a katolikusok nyerték a helyi választásokat.

1903. augusztus 4-én választották pápává Giuseppe Melchiorre Sartót, aki nehezen fogadta el a döntést, és úgy érezte, ez élete legnehezebb keresztje lesz. Bár úgy gondolta, hogy nem képes ellátni ezt a magasrendű feladatot, a valóság mást mutatott – emelte ki XVI. Benedek pápa 2010 augusztusában tartott beszédében. Azt mondta, Szent X. Piusz pápasága mély és kitörölhetetlen nyomot hagyott az Egyház történetében, és jelentős reformokat valósított meg, amit pápai jelszava is tükröz: „Instaurare omnia in Christo – Megújítani mindent Krisztusban.”

Limai Szent Róza 1586. április 20. (vagy 30.)-án született Limában. Eredeti neve "Isabel de Flores" volt, édesanyja csak később, bérmáláskor, 1597-ben adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látták a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát.
Már családjában elkezdte komolyabban gyakorolni az erényeket. Fiatal korától életét az imádságnak, vezeklésnek, a tisztaságnak és a boldogságos Szűz tiszteletének szentelte.
1606. augusztus 10-én Szent Domonkos harmadrendjének lett a tagja. A rendben felvette a "Szűz Máriáról nevezett" jelzőt, pontosabban a "Rosa de Santa Maria" nevet. A megpróbáltatásokat türelemmel viselte, sőt egyenesen kereste. Jelentős eredménnyel haladt előre a bűnbánat és a misztikus elmélkedés útján. Haláláig megőrizte vidámságát, énekes kedvét és természet szeretetét.

Bertalan apostol Kánában született. Fülöp apostol vezette Jézushoz. Sok kutató azonosítja Natanaellal. Az Úr igaz izraelitának dicsérte, akiben csalárdság nincs. Az Újszövetség egyébként nem említi. Neve alatt több apokrif írás is szerepel.
Jézus mennybemenetele után a hagyomány szerint Egyiptomban, Kappadóciában, Arméniában és Indiában térített. Az örmény királyt és feleségét megtérítette és 12 várost tett kereszténnyé. Ott szenvedett vértanúságot.

Szent Lajos 1214.(1219.) április 25-én született Poissyban, anyja Szent Blanka. Atyját, VIII. Lajost tizenkét esztendősen elvesztette, és így 1226-ban Franciaország királya lett, IX. Lajos. A tényleges kormányzást 1236-ban vette át. A trónon is aszkéta maradt, mert anyjától tanulta, hogy inkább a halált kell választania, mint a súlyos bűnt. Kitűnt a bűnbánatban, az imádságos szellemben, a szegények szeretetében. Az alázatosság és jámborság példaképe volt. Anyjával az ő szerepük a francia történelemben olyan, mint nálunk Szent István, vagy Szent László, a németeknél Szent Henrik, a spanyoloknál Szent Ferdinánd, vagy az angoloknál Nagy Alfréd. Ő a keresztény fejedelem eszményképe.
Az ország kormányzásában is a békére, alattvalói jólétére törekedett. Gondoskodott a nép lelki szükségleteiről is. Segítette az egyházi életet, minden lehető módon.
1248-ban keresztes hadjáratba vonult, ahol 1250-ben fogságba esett. Drága pénzen váltották ki a fogságból. Továbbra is a keresztes hadak ügyében fáradozott, és 1267-ben egy újabb keresztes hadat vezetett. Útközben Karthágó (Tunisz) közelében halt meg 1270. augusztus 25-én hosszú súlyos betegség után.

Kalazanci Szent József kitűnő nevelést kapott a jómódú, főnemesi szülők útján. Több városban tanult, mindenütt nagyon szép eredménnyel. Társait imára, jóra vezette, vezéregyéniség volt köztük. Apja fényes karriert álmodott fiának, hallani sem akart az ifjú szándékáról, hogy pap szeretne lenni.
1583. december 17-én pappá szentelték. Előbb hazájában tevékenykedett, püspöki szolgálatban a plébániák ügyeit rendezte, orvosolta. Lemondott állásáról, mert másféle hívatást érzett. Rómába hajózott. Itt éjszakánként a szegényeket látogatta végig Róma hét legnagyobb bazilikájánál. 1592-től Rómában szegény gyermekek nevelésével foglalkozott, és ez lett igazi hívatása. Létrehozta 1597-ben Európa első ingyenes népiskoláját.
1617-ben megalapította a piarista rendet, mint egyszerű fogadalmas kongregációt. 1621-ben társulatukat elismerték ünnepélyes fogadalmú szerzetesrendnek. Sok üldözésben és félreértésben volt része, mert iskoláiban a legmodernebb tudományokat tanították, és az egyszerűbb néposztályból származó új értelmiséget képeztek. Az üldözéseket legyőzhetetlen türelemmel viselte, ezért "második Jóbnak" vagy "keresztény Jóbnak" is nevezik.

Hippói Mónika vagy Szent Mónika, Szent Ágoston édesanyja. Már fiatal lányként férjhez adták egy pogány férfihez, Patríciushoz. Több fia volt. Mónika igyekezett a családnak katolikus nevelést nyújtani, de férje és gyermekei lenézték vallásosságát, elhúzódtak, sőt gúnyolták miatta.
Az igazi édesanya példaképe: hitét imádsággal táplálta és erényeivel ékesítette. Nem adta fel a reményt, hogy környezetét megtérítse. Rendíthetetlen türelemmel igyekezett a kicsapongó Ágostont is jobb útra téríteni. Minden eszközt megragadott volna, hogy fiát megváltoztassa, de Ágoston megátalkodottságán minden próbálkozás megbukott.
Ágoston szabadulni szeretett volna anyjától, ezért félrevezetve azt, suttyomban utazott el Rómába. Szökevény fiát Milánóban találta meg, Szent Ambrus tanítását hallgatta. A rossz úton járó fiút 14 éven át hullatott könnyeivel és állhatatos imádságával térítette meg. Kitartó könyörgése többet eredményezett, mint amennyit várt volna. Ugyanis nem csak fia, de Ágostonnak házasságon kívül született fia is, és barátja is együtt vették fel a keresztséget 386. húsvét hajnalán.