Boldog Orosz Páter Pál pap, vértanú

Boldog Orosz Páter Pál pap, vértanú

Orosz Péter Pál 1917-ben született egy mélyen vallásos, papi családban, de gyermekkora súlyos veszteségekkel és állandó költözésekkel telt. Korán elveszítette édesapját, majd édesanyját is, és több rokon családjánál nevelkedett. Élete kezdettől fogva a kereszttel volt megjelölve: nélkülözés, elutasítottság, határok és rendszerek változása kísérte fiatal éveit. Mindezek ellenére szívében megszületett a papi hivatás vágya, és 1937-ben belépett az ungvári szemináriumba.

1942-ben pappá szentelték, és Magyarkomjáton kezdte szolgálatát, majd Bilkére került. Nem sokkal ezután Kárpátalja szovjet megszállás alá került, és kezdetét vette az egyházüldözés. Orosz Péter atya nem hátrált meg: az üldözések idején titokban, éjszakánként járta a falvakat, liturgiát végzett, gyóntatott, keresztelt, temetett és mindenekelőtt vigaszt nyújtott az embereknek. Mélyen hívő, nagylelkű pap volt, aki mindent odaadott a rászorulóknak, és soha nem törődött saját kényelmével vagy biztonságával.

Születése

1917. július 14., Biri (Nyíregyháza mellett)

Halála

1953. augusztus 27., Alsókaraszló

Boldoggá avatása

2025. szeptember 27., Bilkén (Kárpátalja)

Szenté avatása

Sírhely/Kegyhely

Ünnepnapja(i)

augusztus 27.

Jelképe(i)

Védőszentje

Különleges tisztelettel fordult az Istenszülő felé, rózsafüzért hordott magánál, és a częstochowai ikon kísérte szolgálatában. Még üldözőihez is szeretettel fordult: amikor 1953-ban börtönbe zárták, nem panaszolt, hanem arról beszélt, hogy lelki beszélgetést folytatott a kihallgatóival, sőt rózsafüzért adott egyiküknek. Amikor szabadon engedték, azt mondta: inkább maradt volna a foglyok között, mert ott is szükség van Isten szavára.

Élete végül vértanúságban teljesedett be. 1953 augusztusában egy haldoklóhoz indult, de nem jutott el hozzá: egy rendőrtiszt megakadályozta, hogy felszálljon a vonatra, majd a vasút mellett egy keresztnél lelőtte. Az emberek azonnal vértanúként tisztelték. Földi maradványait évtizedekig elrejtették, de emléke a hívek szívében élt tovább, míg végül 1992-ben méltó módon újratemették a bilkei templom kápolnájánál.

Forrás: Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye