Remete Szent Pál az ókeresztény egyház egyik legmeghatározóbb alakja, akit a keresztény szerzetesség első kezdeményezőjeként tisztelünk. Az egyiptomi Thébában született 228 körül, és a Decius-féle üldözések elől menekülve vonult vissza a sivatagba, ahol végül több mint kilenc évtizedet töltött teljes magányban, imádságban és aszkézisben. Életének fenntartását egy pálmafa gyümölcsei és levelei, valamint a legenda szerint egy élelmet hozó holló biztosította. Halála előtt találkozott Remete Szent Antallal, akinek kérésére egy pálmafalevelekből font köntöst hagyott hátra örökségül. Bár közvetlen rendet nem alapított, az ő nevét viseli az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok közössége. Szent Pál 341 körül, száztizenhárom éves korában hunyt el, testét pedig a legenda szerint oroszlánok segítettek eltemetni a sivatag homokjába. Alakja a világi javakról való teljes lemondás és az Istennel való közvetlen közösség örök szimbólumává vált.
Ideje van a hallgatásnak, és ideje van a szólásnak.
Remete Szent Pál.
Istenünk, ki az első remetét, Remete Szent Pált, aki e világ zűrzavarából visszavonult a pusztai magányba, a mai napon vetted föl az angyalok társaságába, kérünk, közbenjárására tisztíts meg a világ minden szennyétől, és mennyei ajándékoddal szentelj meg minket! (Régi pálos misekönyvből.)
