Assisi Szent Klára Szent Ferencnek és társainak a példája teljesen magával ragadta. A szegénység és szabadság kisugárzása teljesen megfogta, ő is közéjük akart állni.
Klára 1212. március 19. éjjelén szökésre szánta el magát. Ferenc előtt letette a fogadalmat, lerakta ékszereit és gyönyörű aranyszőke haját tőből levágatta, ezzel is bizonyítva a világnak való meghalását. Átvette a szürke bűnbánati ruhát, a fátyolt és az övet. A Bastia melletti Szent Pál-kolostorban rejtették el bencés nővérek. Innen a San Angelo di Panso kolostor nővéreinél keresett menedéket, de amikor Ágnes-húga is csatlakozott hozzá, itt is zaklatta a családfő. Ezek után a Szent Damján templomot és kolostort meg kapták az időközben hozzá csatlakozott társnőivel, akik közt volt két húga, Ágnes és Beatrix, de még édesanyja is, Ortulana asszony. Igazi szegénységben és boldogan éltek itt.
Assisi Szent Ferenc társnőjeként megalapította a ferences II. rendet, az őróla Klarisszáknak elnevezett női szerzetesrendet. A ferences szegénységet kívánta élni, erre azonban a női szabályzatok közt nem volt még példa. Klára csak halála előtt közvetlenül kapta meg a szegénységet engedélyező pápai iratot.
Szigorú szegénységben élt, ám a szeretet és jámborság tetteiben nagyon gazdag volt. Kiváltságlevelet eszközölt ki III. Ince pápától, eszerint semmilyen vagyontárgy birtoklására sem szabad őket rávenni, vagy kényszeríteni. Sokakat vezetett tanácsaival. IV. Ince pápa többször is meglátogatta, lelki gyermeke volt Ugolino bíboros is, a későbbi X. Gergely pápa.
Kedves testvér, amióta Isten szolgája, Ferenc közvetítésével megismertem az Úr Jézus kegyelmét, semmiféle fájdalom nem teher, semmi vezeklés nem nehéz, és semmiféle betegség nem elviselhetetlen számomra.
Assisi Szent Klára.
Istenünk, ki Szent Klárát irgalmasan megtanítottad a szegénység szeretetére, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a szegénység szellemében követhessük Krisztust, és így eljuthassunk szent színed látására!
