Mindent hátrahagyva elindulni az Istennel való találkozás útján

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Abban az időben amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!”
Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.”
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!”
Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”
Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?”
Jézus rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.”
Ekkor Péter megszólalt és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet.”

Mk 10,17–30

Jövünk, megyünk, dolgozunk, pihenünk, intézzük ügyes-bajos dolgainkat, rutinszerűen éljük mindennapjainkat, néha túlpörgetve és kizsákmányolva magunkat, másokat a megfelelési kényszer és a perfekcionizmus súlyos terhe alatt. Hiszen életritmusunkhoz hozzátartozik a lüktetés, a dinamizmus, az (örök) életre törekvés, az a mély és hiteles Isten utáni vágy, amely tudva-tudattalanul mozgat mindent és mindenkit. Valahogy így élünk a mindennapokban, kísértések és megpróbáltatások, áldások és szeretetteljes, meghitt megtapasztalások közepette, amikor mérlegre kerül emberlétünk, értékrendünk, az, hogy mi, illetve ki is az igazán fontos számunkra. Ez a belső harc, amelyet minden nap és minden pillanatban meg kell vívnunk önmagunkkal, és amelynek csupán egyetlen kérdése van: Isten ellen vagy Isten mellett, vele vagy nélküle? Ez az a választási szabadság, az a döntéshelyzet, amikor és amelyben határozunk, hogy a szeretet, a remény, a megbocsátás hiteles tanúi és hordozói leszünk, vagy csupán a felszín csábításának engedve meghasonlott módon és szívvel éljük mindennapjainkat, amely pedig nem az (örök) életre vezet.

A mai evangéliumban éppen erről az igazán mély, őszinte és hiteles gazdaságról beszél Jézus a gazdag ifjúval való találkozása kapcsán. És ez a vele való kapcsolat, amelynél nincs nagyobb kincs a Krisztus-követők számára. Hiszen a gazdag ifjú igazi gazdasága nem csupán anyagi háttere, megszervezett javai vagy éppen társadalmi helyzete volt, hanem a tökéletesség tudata. Hiszen ő úgy tudta, hogy tökéletes, mivel minden parancsot megtartott gyerekkora óta. A Jézussal való találkozás után rájött, hogy ez a gazdagság mekkora szegénység is valójában, hiszen az Úr nem azt kérte, hogy hagyjon el mindent és maradjon szegény, hanem hogy rátaláljon a Krisztus-követés gazdaságára. S talán sokszor ez a tökéletességtudat, amely útjában áll az igazi – Isten szerinti – növekedésnek, mert a mindentudás látszatával csábít, ahol az az alapállás, hogy „mi mindent jól és jobban tudunk, mint mások”. Jézus óva int ettől a látásmódtól, amely beszűkültté, majd pedig vakká tesz az igazi gazdaságra. Ehelyett azt kéri tőlünk, hogy bátran, nyitott szívvel – mindent hátrahagyva – induljunk el a vele való találkozás útján, ahol nem az számít, amit elértünk vagy megszereztünk, hanem csak a szív tisztasága.

Olasz Béla

Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/41-es számában.

Forrás: RomKat.ro  / Evangélium