Nincs fölösleges, hiábavaló könny, sóhaj. Mindennek értelme, isteni célja van. Tartást ad nekünk, hogy nem vagyunk véletlenül beledobott kavics az örvényben, hanem valahonnan jöttünk és valahova megyünk. És ahonnan jöttünk, az nem a sötétség és a véletlen, hanem szerető atyai szív volt. És ahová megyünk, ott tárt karokkal várnak ránk.
Egy kéz fölülről lenyúl értünk. Isten hűsége, amelybe belekapaszkodunk, és akkor eztán, bármilyen örvényekbe kerülünk is, nem kell félnünk, mert nem enged el bennünket.