Szír Szent Efrém diakónus és egyháztanító
Szent Efrém (Ephrém) nem túl gazdag keresztény családból a Mezopotámiai Niszibiben (ma Nuszaibin), a mai Délkelet-Törökország területén, 306 körül született. Ez a terület akkoriban a római birodalomhoz tartozott. Felnőttként keresztelkedett (bár vallásos szülei keresztény hitben nevelték ám gyermekkorában nem kereszteltették meg), és szerpap lett. Ünnepelt tanár lett Niszibiben, elsősorban a Szentírással foglalkozott. A perzsák támadásai elől 363-ban nyugat felé, Edesszába kellett költöznie. Az áldozópapságot alázatosságból nem vette fel.
Istenünk, Szent Efrém diákonus a Szentlélek erejével eltelve, ujjongó szívvel énekelt misztériumaidról, és csak neked szolgált. Kérünk, áraszd szívünkbe Szentlelkedet, hogy új éneket énekelve mutathassuk be neked életünk áldozatát!
Születése
306. körül, Niszibisz ma Nusaybin Törökország
Halála
373. június 9., Edessza ma Şanlıurfa
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
január 28. Ortodox kereszténység, Keleti katolikus egyházak
június 9. Római Katolikus Egyház, Anglikán Közösség
június 18. Maronita egyház
Jelképei(i)
miseruha és tömjénfüstölő, hárfa
Egy rabságból szabadulva remeteségbe kezdett. Szerpapként hazájában és Edesszában működött, itt, a remetekunyhója melletti dombon teológiai iskolát alapított azzal, hogy maga köré gyűjtötte a tudományra szomjas szír ifjúságot. Szigorú, aszkétikus életet élt. Szüntelenül prédikált és kora tévedéseiről könyveket írt.
370 körül elzarándokolt állítólag a kappadóciai Cezareába, Nagy Szent Vazulhoz. Edesszában, remetebarlangjába visszavonulva halt meg 373. június 9-én. XV. Benedek pápa 1920-ban egyházdoktornak nyilvánította.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
