Szent Pongrác vértanú
Szent Pongrác az ázsiai Frigiában született, azonban Rómában családjának gazdag ősi földbirtoka volt. Mikor atyja magas lázban elhunyt, nagybátyjához került Rómába.
Istenünk, kérünk, hallgasd meg Szent Pongrác közbenjárásában bizakodó Egyházadat, és add, hogy vértanúd könyörgésére mindig biztonságban éljünk, és odaadó szívvel szolgáljunk Téged!
Születése
289, Synnada, Phrügia (a mai Törökország területén)
Halála
304, (15 évesen) Via Aurelia, Róma, Római Birodalom
Szenté avatása
Ünnepnapja(i)
május 12.
Pongrác szívesen barangolt a szabad természetben, szerette a virágokat, az állatokat. De az embereket is. Társaival barátságban élt, még ha azok rabszolgák voltak is. Egyszer egy tanyán idős emberrel találkozott, Marcellinusz pápával, aki ott bujkált a birtokon. A találkozásból ismeretség, majd barátság lett. Nemsokára Pongrác is, nagybátyja is megkeresztelkedett.
Hamarosan a rejtőzködő pápát is felfedezte a hatóság, Pongrácot és nagybátyját is feljelentették a császárnál. Kiderült a császár előtt, hogy Pongrác is keresztény, ám a keresztényeket bátran védelmezte a császár előtt is. Minden hiába, vallomása nyomán a császár 304. május 12-én lefejeztette. Temetetlenül hagyott holttestét egy bátor nő temette el. Sírja fölé már száz év múltán templomot emeltek.
Sok csoda hitelesítette Pongrác életszentségét. Tiszteletét Szent Bonifác terjesztette el Európában. Ereklyéinek egy részét Vitalián pápa Angliába ajándékozta, ezért Londonban található régi templom az ő tiszteletére szentelve. A fagyosszentek egyike.
Gyakran – a nyilvánvaló igazság ellenére – nem hiszik el a kereszténység üzenetét!
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
