Szent Perpétua és Felicitász vértanúk
Szent Perpétua és Felicitász ókeresztény vértanúk voltak, akiket a Septimus Severus-féle keresztényüldözés idején keresztény hitükért börtönbe vetettek és 203. március 7-én Karthágóban vértanúságot szenvedtek hitoktatójukkal és három hittársukkal együtt.
Istenünk, kinek szeretetéért Szent Perpetua és Szent Felicitas vértanú asszonyok megvetették a fenyegetéseket és úrrá lettek a halál kínjain, kérünk, add meg az ő könyörgésükre, hogy a te szeretetedben szüntelenül gyarapodjunk!
Szent Perpétuának és Felicitásznak tulajdonított ima
Uram, Istenem, szabadíts meg irgalmad szerint!
Szabadíts meg
a kétségbeeséstől, mert nem bírok mozdulni,
a bánattól, mert elfelejtek örülni,
az árulástól, mert egyedül maradok,
a kísértéstől, mert elveszítem az eszem,
a keménységtől, mert nem lesznek érzéseim,
az átkoktól, mert nem védekezhetek ellenük,
a megaláztatástól, mert nem nézhetek az emberek szemébe,
a dühtől, mert kárt teszek másokban,
a szeretettől, mert fájdalommal jár.
Csak össze-vissza beszélek,
inkább legyen meg a Te akaratod!
Születése
2. század
Halála
203. március 7., Karthágó
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
március 07.
Jelképe(i)
Védőszentje
Szent Perpétua kisgyermekes 22 éves afrikai fiatal özvegyasszony volt. A Septimus Severus-féle üldözés alatt, 203. március 7-én Karthágóban szenvedett vértanúságot Szent Felicitásszal, hitoktatójukkal és három hitújonc társukkal (Saturninus, Secundulus és Revocatus). Apja a gyermekével érvelve próbálta hittagadásra rávenni, de ő nemet mondott. A börtönben keresztelkedtek meg, a keresztségben erőt nyert a szenvedések elviseléséhez. Rövid enyhe bánásmód után sötét, zsúfolt, elviselhetetlen börtönbe zárták őket. Egy idő után – rövid időre – gyermekét is maga mellé vehette, ez némileg enyhített a szenvedésein. Mivel végsőkig ellent mondott a hittagadásnak, 203-ban halálra ítélték. A vad tehenek nem ölték meg őt, ezért tőr oltotta ki életét.
Szent Felicitász hűséges rabszolga-asszony volt. A Septimus Severus-féle üldözés alatt a börtönben szülte meg kislányát. Szülési fájdalmai közt erős lélekkel a vértanúság szenvedéseire készült. 203. március 7-én Karthágóban szenvedett vértanúságot úrnőjével Perpétuával, hitoktatójukkal és három hitújonc társukkal (Saturninus, Secundulus és Revocatus) együtt. Először vad tehenek elé dobták őket, majd lefejezték.
Szent Ágoston a két szent nevét összekapcsolva hívja fel a figyelmünket a böjti fegyelem értékére, a „perpetua felicitas” (örök boldogság) lesz állhatatosságunk jutalma.
A haláltól a gazdagság nem véd meg, a hit örök életet szerez!
A kisemberek is csodálatosak a példás életükkel!
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
