Szent Meszrop (Mastoc)
Szent Meszrop (Mastoc), az örmény ábécé megalkotója, az örmény kultúra és egyház történetének egyik legfontosabb alakja. 361 körül született Taron tartományban, a mai Törökország keleti részén, egy olyan területen, ahol a görög, szír és perzsa kultúrák találkoztak. Fiatal korában jó hellén műveltséget szerzett, majd katonai pályára lépett, később pedig a perzsa helytartó titkára lett. Ezek a tapasztalatok és nyelvi ismeretek későbbi életében nagyban segítették küldetését.
Meszrop azonban nem találta meg a lelki békéjét világi hivatásában. Visszavonult, szerzetessé vált, és Nagy Szahak katholikosz pappá szentelte. Missziós útjain Örményország legtávolabbi vidékeire is eljutott, ahol a kereszténységet terjesztette, és szembesült azzal, hogy az örmény nép nehezen érti meg a keresztény tanítást. Ennek fő oka az volt, hogy az örmény nyelvnek nem volt saját írásrendszere, a Biblia és a liturgia pedig idegen (szír és görög) nyelven állt rendelkezésre.
Születése
361. körül, Hacikka
Halála
440. február 7.,
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
február 07.
Jelképe(i)
Védőszentje
Meszrop felismerte, hogy az örmény írás megalkotása kulcsfontosságú a hit terjesztéséhez és a kultúra megerősítéséhez. Hosszú fáradozás után, 405 körül sikerült létrehoznia az örmény ábécét, amely az örmény nyelv 36 hangját lefedte. Ez az új írásrendszer lehetővé tette az első örmény nyelvű irodalmi művek megszületését, és megalapozta az úgynevezett „örmény aranykort”. Meszrop és tanítványai lefordították a Bibliát, a liturgikus szövegeket, valamint a görög és szír egyházatyák legfontosabb műveit, ezzel gazdag keresztény irodalmat hozva létre az örmény nyelven. Ezek a fordítások nemcsak a vallási életet erősítették, hanem a nemzeti identitást és az örmény kultúrát is.
Meszrop munkáját nemcsak tanítványai, hanem az örmény egyház vezetői és Vramsapuh király is támogatták. Új iskolákat alapított, ahol a fiatalok megtanulhatták az új írást, és ösztönözte őket arra, hogy örmény nyelven alkossanak. Az ő tevékenységének köszönhetően az örmény nép nyelvi és vallási összetartozása megerősödött, és ez segítette őket abban, hogy az évszázadok során, politikai önállóságuk elvesztése után is megőrizzék identitásukat.
Meszrop nemcsak a kulturális és szellemi élet vezetője volt, hanem az örmény egyház helyettes vezetőjeként is szolgált Nagy Szahak katholikosz halála után. Bár rövid idővel később, 440. február 7-én meghalt, öröksége tovább élt az örmény egyházban és irodalomban. Az örmény egyház a mai napig tisztelettel emlékezik rá, nevét liturgiáikban és ünnepeikben megőrizve.
Szent Meszrop példát adott arra, hogyan lehet a hit és a kultúra erejével egy népet erősíteni, és örökül hagyta az örmény írást, amely ma is az identitásuk alapja.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
