Szent Kozma és Damján vértanúk
Szent Kozma és Szent Damján a keleti egyház nagy tiszteletben álló vértanúi, akik a 3. század végén, valószínűleg Arábiában születtek. A testvérpár — a hagyomány szerint ikrek — különös elhivatottságot érzett az orvostudomány iránt, és Szíriában tanultak, majd Kilikiában, Égé városában telepedtek le. Itt nemcsak gyógyítottak, hanem Krisztust is hirdették, keresztény hitük miatt pedig hamar ismertté váltak. Különleges ismertetőjegyük az volt, hogy soha nem fogadtak el fizetséget a gyógyításért, ezért nevezték őket „anargüroszoknak”, azaz „pénzt nem fogadó szent orvosoknak”.
Istenünk, Szent Kozma és Szent Damján vértanúid ünnepén téged magasztalunk, mert bölcs gondviseléseddel nekik örök dicsőséget, nekünk pedig pártfogó segítséget adtál!
A Diocletianus-féle keresztényüldözések idején, 303-ban vértanúhalált haltak. A legenda szerint különféle kínzásoknak vetették alá őket: vízbe dobták, máglyára küldték, nyilazták őket, de minden alkalommal csoda folytán életben maradtak. Végül karddal fejezték le őket, hitükhöz mindvégig hűek maradva.
Születése
3. század, Arab-félsziget
Halála
303., Ciprus
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Convent of the Poor Clares, Madrid, Basilica of Saints Cosmas and Damian, Bitonto, Bari, Olaszország
Ünnepnapja(i)
szeptember 26. római katolikus egyház
november 1., Ortodox kereszténység
Jelképe(i)
ikerként ábrázolva, orvosi eszközökkel
Védőszentje
sebészek, orvosok, fogorvosok, borbélyok, állatorvosok, cukrászok, pestis ellen, Bohémia
Tiszteletük már vértanúságuk után elterjedt a keleti egyházban, különösen Cirus városában, ahol eltemették őket, és később bazilika is épült föléjük. Justinianus császár különösen nagy tisztelettel viseltetett irántuk, mivel egy súlyos betegségéből való gyógyulását nekik tulajdonította. A római egyház is hamar átvette tiszteletüket: IV. Félix pápa templomot szentelt nekik a Fórumon, és ünnepüket szeptember 27-re tette, majd a liturgikus naptárban 1969-ben szeptember 26-ra került át.
A hagyomány szerint számos csodás gyógyulás fűződik a nevükhöz. Konstantinápolyban épült bazilikájuk különösen híressé vált, mivel a betegek gyakran ott aludtak, és álmukban jelent meg nekik a két szent orvos. Állítólag tanácsokat adtak vagy csodálatos módon meggyógyították a hozzájuk fordulókat. A gyógyulásokról a 6. századig visszamenően maradtak fenn írásos följegyzések, amelyek tanúsítják kultuszuk és hitelességük erejét.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
