Luciusz, III. – 171. római pápa
Ubaldo Allucingoli 1097 körül született Luccában, és Clairvaux-i Szent Bernát hatására cisztercita szerzetes lett. A kolostori életet elhagyva a pápai kúria szolgálatába állt, ahol II. Ince pápa 1141-ben bíborossá szentelte, majd pápai legátusként Franciaországban és Szicíliában szolgált. IV. Adorján alatt Ostia és Velletri bíboros-püspökévé szentelték, és a pápai hivatal egyik legbefolyásosabb tagjaként III. Sándor fő tanácsadója lett. Részt vett az 1177-es velencei béke megkötésében, amely lezárta a császárság és a pápaság második fegyveres összetűzését. Azonban a béke nyitva hagyta a Toszkánai Matilda grófnő birtokai feletti vitát, mivel a grófnő a császár hűbérese volt, de birtokait a Szentszékre hagyta. Ez a lezáratlan kérdés komoly problémát jelentett Ubaldonak már a pápai trónra lépése előtt is. III. Sándor halála után, az új egyházi törvények szerint a bíborosok kétharmadának szavazatával Velletriben választották meg Ubaldot 1181. szeptember 1-jén, aki III. Luciusz néven vette fel a pápai méltóságot.
Luciusz novemberben vonult be Rómába, azonban a helyi nemesség gyanakvással fogadta, mivel a pápa célja a nemesi intézmények kizárásával történő rendteremtés volt. Luciusz nem volt hajlandó elismerni a korábbi pápák által a városnak garantált kiváltságokat, ami 1182 márciusában a nemesség lázadásához vezetett, és a pápa kénytelen volt elhagyni Rómát. Velletribe, majd Segnibe menekült, ahol kánonizálta Segni Szent Brúnót, és feloldotta I. Vilmos skót király egyházi büntetését, elküldve neki az Arany Rózsát. Bár többször is megpróbált visszatérni Rómába, ellenséges fogadtatásban részesült, így Dél-Itáliába, majd Bolognába menekült. Végül székhelyét Veronába helyezte át, ahol pontifikátusa hátralévő éveit töltötte. 1184 októberében itt hívta össze azt a zsinatot, amelyen új kánoni törvényeket fogadtak el az eretnekmozgalmak, főként a valdensek, a katharok és Bresciai Arnold követői ellen. Ezen a zsinaton Balduin jeruzsálemi király segélykérő levele nyomán Frigyes császár ígéretet tett egy újabb keresztes hadjárat megindítására.
Születése
1197., Lucca
Halála
1185. november 25., Verona
Megválasztása
171. római pápa – 1181. szeptember 1.
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
Jelképe(i)

A Veronában tartott zsinat békés hangulata ellenére Luciusz és Frigyes kapcsolata végig feszült maradt, amit a toszkánai birtokok feletti vita táplált. Luciusz elutasította Frigyes ajánlatát, amely szerint lemond Matilda birtokairól cserébe az Itáliában beszedett adó kéttizedéért. További konfliktusforrást jelentett a trieri püspöki szék betöltése. A megosztott klérus által választott két jelölt közül Frigyes a kisebbség által választott Volkmart iktatta be világi invesztitúrával, amit Luciusz nem ismert el. A pápa ezenkívül megfosztotta méltóságuktól az ellenpápák idején megválasztott főpapokat, amivel Frigyes legfeltétlenebb híveit érintette, de Luciusz nem engedett a császár kérésének. A viszony a mélypontra jutott, amikor Luciusz elutasította Frigyes azon kérését, hogy koronázza császárrá fiát, Henriket. A pápa szigorúan ragaszkodott III. Sándor császárellenes politikájához, amely a pápaság felsőrendűségét kívánta érvényesíteni, de a békülékenység hiánya csak sokasította a problémákat.
III. Luciusz pápa a négyéves pontifikátus után 1185. november 25-én halt meg Veronában, a politikai eredmények elmaradásával és a konfliktusok elmélyítésével lezárva uralkodását. Bár Rómában nem tudott rendet teremteni, sikeres volt az egyházi fegyelem megerősítésében, különösen az eretnekekkel szemben. A nevéhez köthető többek között a nagy múltú szentgotthárdi ciszterci apátság alapításának jóváhagyása is. Utóda, III. Orbán, Luciusz politikájának logikus folytatójaként vette át a pápai trónt, örökölve ezzel a német-római császárral fennálló megoldatlan konfliktusokat.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia