Krisztus, a Mindenség Királya

Krisztus örök főpapságának, és mindenség fölötti királyságának megünneplése. A jelenleg tapasztalható és az emberiséget sújtó sok nyomorúság végső oka a népek elfordulása Krisztustól. Krisztusnak uralkodnia kell az emberiség értelmén, akaratán és szívén. Hatalma hármas: törvényhozó, itélő és végrehajtó.

Az Egyház ezen a napon minden templomban a kitett Oltáriszentség előtt elimádkozza a Jézus Szíve litániát. Ezzel az ájtatósság résztvevői a szokásos feltételek mellett teljes búcsút nyerhetnek.

1925-ben rendelte el az ünnepet XI. Piusz pápa, a Nikaiai Egyetemes Zsinat 1600 éves jubileuma alkalmából. Az Egyház a zsinaton kiemelte annak idején Jézus valóságos emberségét is az istensége mellett. Istenember. Uralom illeti meg tehát Jézust a teremtett világ és az emberi társadalom felett. Az evangéliumokban királyként szerepel Krisztus (Lk 1,32-33; Jn 18,33-37).

XI. Piusz pápa 1925-ben az ünnepet október utolsó vasárnapjára tette. A liturgikus reform során, VI. Pál pápa 1969-ben, a II. Vatikáni Zsinat után áthelyezte az ünnepet az egyházi év utolsó vasárnapjára (vagyis advent előtti vasárnapra).
Ezzel új teológiai hangsúlyt kapott az ünnep: Krisztus mint a világmindenség Ura az idő végén.

Az utolsó évközi vasárnapon ünnepeljük, advent első vasárnapja előtt.

Oldalak: 1 2