Kelemen, VI. – 198. római pápa
VI. Kelemen, született Pierre Roger, nemesi családból származott, és fiatalon a La Chaise-Dieu-i bencés kolostorba került, majd teológiai képzettségét a párizsi egyetemen fejlesztette tovább, ahol doktori címet szerzett. Rendkívül ambiciózus egyházi karrierjét XXII. János pápa mellett kezdte, majd a rangok gyorsan követték egymást: prior, apát, püspök, majd VI. Fülöp francia király kancellárja lett, gyakorlatilag államminiszteri hatáskörrel. 1338-ban XII. Benedek bíborossá emelte, és 1342-ben egyhangúlag választották pápává. Kelemen pontifikátusa a fényűzés jegyében telt: teljesen eltörölte elődje, Benedek ciszterci erkölcsösségét, és az avignoni pápai palotát drága szőnyegekkel, freskókkal, zenészekkel és művészekkel vette körül, Európa legfényesebb udvarát kialakítva. A krónikák szerint nyíltan hangoztatta, hogy elődei nem értettek az igazi pápai élethez, és nem sajnálta az egyház vagyonát a pompára és a bálokra, ahol női vendégek is megfordultak. A nepotizmus jellemző volt rá, számos rokonát emelte bíborosi rangra, növelve a francia befolyást a bíborosi kollégiumban.
Kelemen politikáját a francia trón iránti elkötelezettség jellemezte. Az 1339-ben kitört százéves háború idején kezdetben VI. Fülöp oldalán állt. Megválasztása után azonban univerzális uralkodóként békét igyekezett közvetíteni Fülöp és III. Edward angol király között, ami 1343-ban rövid fegyverszünethez vezetett. A legjelentősebb politikai konfliktusa IV. Bajor Lajos német-római császárral alakult ki, aki az angolokkal kötött szövetséget, és folyamatosan aláásta a pápai hatalmat. Bár Lajos 1343-ban békét ajánlott, és elismerte címének törvénytelenségét, Kelemen olyan elfogadhatatlan feltételeket szabott (pl. birodalmi rendeletek pápai engedélyhez kötése, a pápa szuverén jogainak elismerése Itáliában), hogy Lajos visszautasította azokat. Kelemen válaszul 1346. április 13-án kiátkozta a császárt, ami az utolsó ilyen jellegű egyházi átok volt. Ezt követően politikai sakkjátszmával elérte, hogy a választófejedelmek többsége Luxemburgi Károlyt válassza meg új uralkodónak. Lajos 1347-es halála végleg véget vetett a német-római császár és a pápai székhely közti viszálynak, valamint a szélsőséges ferencesek teológiai ellenállásának is.
Születése
1291., Rosiers-d’Égletons
Halála
1352. december 6. – Avignon
Megválasztása
198. római pápa – 1342. május 7.
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
Jelképe(i)
A pápai székhely Avignonba költözése óta Itália középső és északi része széttöredezett, városállamok alakultak ki, míg Rómát az Orsini és Colonna családok anarchiája uralta. Rómát ekkoriban mindössze húszezren lakták, a pápai és ókori épületek romokban álltak. Hiába érkezett 1343-ban Petrarca is a pápa elé könyörgő római küldöttség tagjaként, Kelemen hajthatatlan volt, megerősítette székhelyét Avignonban. Ugyanakkor foglalkozott a nápolyi Anjou-házzal kapcsolatos problémákkal. I. Róbert halála után I. Johanna királynő és férje, Endre magyar herceg trónra lépett, de Endrét 1345-ben meggyilkolták. Nagy Lajos magyar király bosszúhadjáratot indított. A Franciaországba menekülő Johanna Avignonban Kelemen támogatását kérte, akinek a pápa eladta a várost, ami a nápolyi uralkodók birtoka volt. A vételár, 80 ezer aranyforint, sosem lett kifizetve; Kelemen „ellenértéknek” számolta fel a Lajos elleni támogatását és Johanna feloldozását. Ezzel a politikai manőverrel Kelemen elismerte Johannát Nápoly uralkodójának, és felszólította Lajost a háború beszüntetésére. Kelemen kísérletet tett Róma stabilizálására is: Cola di Rienzo néptribunt diktátorként küldte vissza, de a merész szónokot 1354-ben meggyilkolták.
Kelemen kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat tartott fenn: tárgyalt az örmény és bizánci egyházakkal az egyházegyesítés érdekében, de nem járt sikerrel. Fényűző életmódjának finanszírozására növelte az adókat és a kinevezési díjakat, ami konfliktushoz vezetett III. Edward angol királlyal, aki statútumot adott ki, hogy a pápa csak az ő engedélyével nevezhessen ki főpapokat. Az egyházfő 1343-ban meghirdette az 1350-es Szentévet Róma anyagi helyzetének javítására. A pontifikátus egyik legmeghatározóbb eseménye az 1347-től Európában pusztító fekete halál járvány volt, amely gátolta Nagy Lajos hadjáratát is. A pestis idején Kelemen asztrológusokat hívott udvarába a betegség okának kiderítésére, akik a Szaturnusz, Jupiter és Mars együttállásával magyarázták a kórt. Orvosi tanácsra égő fáklyák között jelent meg, de miután kíséretében is megjelent a kór, bezárkózott palotájába. A járvány idején pásztorként viselkedett: személyesen felügyelte a temetési és higiéniai rendet, miséket mondott, és bátorította a népet. Felszólalt a pestisért felelőssé tett zsidók elleni erőszakkal szemben, több bullát is kiadva a védelmükben, bár a támadások egészen 1350-ig folytatódtak. Kelemen 1352-ben bekövetkezett halála után a bencés La Chaise-Dieu-i apátságban temették el, de síremlékét később, 1562-ben hugenották dúlták fel.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
Boldog Ebner Margit
