Jeruzsálem bevétele és a Templom lerombolása

Kr. u. 70-ben, a zsidó-római háború végén a rómaiak Titus vezetésével foglalták el Jeruzsálemet és rombolták le a második zsidó templomot. Az ostromban a város nagy részét elpusztították, de Titus néhány templomtornyot megkímélt a római hadisiker emlékére. A Templom lerombolása után a rómaiak felállították a hadijelvényeiket a lerombolt szentélyben, szimbolizálva a győzelmet.

A zsidó-római háború harmadik szakaszában, Kr. u. 66-ban robbant ki a felkelés. Titus és apja, Vespasianus vezette a római légiókat a felkelés leverésére. Titus seregei 70-ben ostrom alá vették Jeruzsálemet. A város több hónapnyi ostrom után elesett. A római katonák felgyújtották a várost és lerombolták a Templomot, ahol a rómaiak saját istenségeiknek mutattak be áldozatokat a zsidó szentély helyén. A Templom lerombolása komoly csapás volt a zsidó népnek, és ez lett a mai napig látható Siratófal alapja is. A rómaiak továbbá újjáépítették a várost, amely ma is látható nyomaiban.

A Második Templom (azaz „Szent Ház”) az újjáépített jeruzsálemi templom volt, amely i. e. 516-tól 70-ben történt lerombolásáig állt Jeruzsálem közepén. Salamon templomát, vagyis az első templomot i. e. 586-ban pusztították el, amikor a zsidókat a babiloni fogságba hurcolták. Az új templom építése i. e. 535-ben kezdődött meg, majd szünet után, i. e. 521-ben folytatódott. Az épület i. e. 516-ban készült el és i. e. 515-ben avatták fel. Esdrás könyve szerint az újjáépítésre Nagy Kürosz adott engedélyt és Nagy Dareiosz (Dáriusz) is jóváhagyta. 70. augusztus 4-én a rómaiak, teljessé téve a 66-ban kezdődött nagy zsidó felkeléssel való leszámolást, Jeruzsálemet és a Második Templomot is lerombolták.