János, XII – 132. római pápa

XII. János (Octavianus) Róma városi nemességének buja környezetében nőtt fel, II. Alberik herceg törvénytelen fia volt. Apja halála előtt rábírta a római klérust, hogy támogassák Octavianus megválasztását, ezzel biztosítva a család hatalmát. Az ifjú 955-ben, alig 18 évesen lett pápa, felvéve a János nevet, és ezzel összefonódott a pápai trón és a római világi hercegi hatalom. Krónikásai szerint János uralmát erkölcsi fertőként élték meg, a Lateránt gyakorlatilag bordélyházzá változtatta, viszonyai voltak különféle rangbéli nőkkel, és még a korrupció, a szimónia (püspöki címek eladása, állítólag tízéves gyermekeknek is), a szerencsejáték, a vadászat és a pogány isteneknek való áldozás is terhelte hírnevét.

A pápa fő célja a pápai patrimóniumok növelése volt, ám a II. Berengár és fia, Adalbert elleni megfontolatlan támadás vereséggel végződött, és a pápai területek nagy részét elvesztette. Kétségbeesésében János Nagy Ottó német királyhoz fordult segítségért. Ottó, aki régóta törekedett a római egyházzal való szorosabb kapcsolatra, kihasználta a lehetőséget. Ottó 962. január 31-én Rómába érkezett, és február 2-án XII. János császárrá koronázta. Ez a történelmi aktus jelöli a Német-római Birodalom létrejöttét. Ottó cserébe megerősítette a pápai birtokokat a Diploma Ottonianum révén, de hangsúlyozta, hogy a pápaválasztást a császárnak vagy követének meg kell erősítenie, ezzel gyakorlatilag császári felügyelet alá vonva a pápai jogkört.

Ottó távozása után János, félve a császári hatalomtól, azonnal megszegte esküjét és szövetséget keresett Ottó ellenségeivel, köztük Adalberttel, Bizánccal és a magyarokkal. Amikor Ottó tudomást szerzett János árulásáról, 963 novemberében visszatért Rómába. János és Adalbert elmenekültek a városból. Ottó november 6-án zsinatot hívott össze, amelyen Jánost szentségtöréssel, szimóniával, árulással és számos erkölcstelen tett vádjával illették, majd hivatalától megfosztották, helyére VIII. Leó protoscriniariust (kincstárnokot) választották.