Gyula I., – 35. római pápa

I. Gyula pápa hivatali ideje egybeesett a Római Birodalom jelentős politikai átalakulásával, amely I. Constantinus császár halálát követően vette kezdetét. Míg a birodalom nyugati részén Constans császár uralkodott, az egyház belső egységét a fellángoló ariánus hitvita veszélyeztette. Gyula pápa legfontosabb küldetésének a nikaiai zsinat határozatainak védelmét és az ortodox keresztény tanítások fenntartását tekintette, ami elkerülhetetlenül konfliktushoz vezetett a keleti egyházvezetéssel.

A pápa központi szerepet játszott az alexandriai püspök, Atanáz rehabilitációjában, akit az ariánus szimpatizánsok fosztottak meg méltóságától. Gyula 340-ben Rómába zsinatot hívott össze, amelyen a nyugati püspökök támogatásával érvénytelenítették a korábbi büntetéseket. Bár a keleti püspökök, az úgynevezett euszébiánusok, távol maradtak és tiltakoztak a döntés ellen, a pápa határozott fellépése megerősítette Róma tekintélyét a dogmatikai vitákban.

A feszültség 343-ban, a serdicai zsinaton érte el csúcspontját, amelyet a teológiai különbségek végleges rendezésére hívtak össze. A találkozó azonban kudarcba fulladt és mélyítette a szakadékot: a keleti püspökök kivonultak, és egy ellenzsinaton jelképesen megfosztották hivatalától a pápát is. Ez az eseménytörténeti pont „első egyházszakaszként” vonult be a történelembe, rávilágítva a keleti és nyugati egyházrész közötti politikai és vallási törésvonalakra.

I. Gyula nemcsak a nagypolitikai és vallási színtéren volt aktív, hanem jelentős belső egyházszervezési reformokat is végrehajtott. A birodalmi adminisztráció mintájára professzionalizálta a pápai irattárat (scrinium), ezzel megteremtve a modern vatikáni bürokrácia alapjait. Városépítészeti tevékenysége is számottevő volt; legalább öt templom építtetése fűződik a nevéhez, és új temetőt is nyittatott a hívők számára.