Gót Szent Szabbász vértanú

Szent Szabbász, a nyugati gótok közösségéhez tartozó szegény és alig képzett ember, életét teljesen átitatta az egyszerű, de rendíthetetlen keresztény hit. Az ortodox niceai hit követőjeként élt egy olyan korban, amikor a gót törzsi fejedelmek üldözték a keresztényeket. Vértanúságáról szóló aktája az ókori hagiográfia kiemelkedő példája, és fontos forrása a gótok kereszténységre térésének.

Szabbász hitének őszintesége és megalkuvást nem tűrő jelleme különösen megmutatkozott, amikor a pogányok megpróbálták becsapni a keresztényüldözőket, de ő nem volt hajlandó részt venni a csalásban. Egy alkalommal, amikor a falusiak azt állították, hogy közöttük nincs keresztény, Szabbász bátran megvallotta hitét, mondván: „Helyettem senki se esküdjék, mert keresztény vagyok.”

A legnagyobb próbát a törzsi fejedelem, Atanarich keresztényüldözései jelentették. Szabbászt többször is megkínozták, bántalmazták és el akarták téríteni hitétől. A kínzások ellenére mindvégig hű maradt Krisztushoz. Amikor áldozati húst ajánlottak neki az életéért cserébe, határozottan visszautasította, kijelentve, hogy csak egy Urat ismer: Istent.