Bonifác, V. – 69. római pápa

Bonifác egy nápolyi vallásos családból származott, és papi pályáját archidiakónusként kezdte meg, majd a pápai hivatal egyik befolyásos tagjává emelkedett. I. Adeodát pápa halála után a római zsinat őt választotta utódjául, ám felszentelésére ismeretlen okból több mint egy évet kellett várni, ami végül 619. december 23-án történt meg. Uralkodásának első időszakát Eleutherius, a Ravennai Exarchátus fejedelmének lázadása és hadjárata sújtotta, amely komoly fenyegetést jelentett Róma békéjére. Bonifác azonban szerencsésen elkerülte az összecsapást, mivel Eleutheriust, mielőtt elérte volna a szent város falait, a saját katonái gyilkolták meg. A pápa a nehéz időkben kiemelkedett jóságával és adakozó oldalával, amivel kivívta az emberek tiszteletét.

A Liber Pontificalis tanúsága szerint V. Bonifác több jelentős rendeletet is hozott a zsinatain, amelyek az egyház belső rendjét és a világi hatalomhoz fűződő viszonyát kívánták megszilárdítani. Ezek közül a leginkább meghatározó a templomi menedékjog intézményének törvénybe iktatása volt. Ez a rendelkezés azt mondta ki, hogy bármilyen bűnt elkövető személy menedékre lelhet Isten házában, és amíg ott tartózkodik, a világi törvények és hatalmak nem rendelkezhetnek fölötte; ez az elv évszázadokon át fennmaradt. Ezen túlmenően a pápa elrendelte, hogy a pápai jegyzők a császári gyakorlatot vegyék át a végrendeletek kérdésében. Szabályozta továbbá a klérus belső működését is, megtiltva a ministránsok számára, hogy kedvük szerint fordítsák a vértanúk hagyatékait, vagy kereszteléseket vezessenek le a diakónusok helyett. Ezek a döntések mind azt mutatták, hogy a pápa nagy horderejű kérdésekben is hatékonyan és tekintélyt parancsolóan lépett fel.