Barat Szent Magdolna-Zsófia rendalapító, apáca
Barat Szent Magdolna Zsófia 1779. december 13-án született Joignyban, Franciaországban. Szülei harmadik gyermekeként, egy tűzeset borzalmai miatt idő előtt jött a világra, és gyenge volt. Emiatt még a születése napján megkeresztelték. Gyermekkorát mély vallásosság jellemezte, már korán megmutatkozott benne a hivatástudat.
1792-ben Barat Szent Magdolna-Zsófia felismerte a szerzetesi hivatását, de a forradalmi zűrzavarok miatt nem tudta azonnal megvalósítani. 1795-ben fivérével, Lajos pappal Párizsba ment, ahol más fiatal lányokkal együtt megalakították egy közösség magját.
1800-ban Magdolna Zsófia és három társa fogadalmat tettek, és megalapították a „Szent Szív Intézete” (Institut du Sacré Coeur) elnevezésű női szerzetesrendet. A rend célja a Szent Szív tiszteletének terjesztése és a lányok nevelése volt. Magdolna-Zsófiát 1802-ben főnöknővé választották, és 62 éven át töltötte be ezt a tisztséget.
Születése
1779. december 13., Joigny, Franciaország
Halála
1865. május 24., Párizs
Boldoggá avatása
1908. május 25., X. Piusz pápa
Szenté avatása
1925. május 24., XI. Piusz pápa
Ünnepnapja(i)
május 25.
Magdolna-Zsófia bölcs vezetése alatt a rend gyorsan terjeszkedett. Nevelőintézeteket nyitottak Franciaországban, majd Európa más országaiban is. Magdolna-Zsófia kiemelkedő pedagógiai érzékkel rendelkezett, és nagy hangsúlyt fektetett a nők oktatására. A rend iskolái hamarosan hírnevet szereztek maguknak magas színvonalú oktatásukról.
Barat Szent Magdolna-Zsófia 1865. május 25-én halt meg Párizsban. 1908-ban boldoggá, 2008-ban pedig szentté avatták. A Szent Szív Társaság ma is aktívan működik, és több mint 2400 nővérrel van jelen a világ 44 országában. Magdolna Zsófia szellemisége továbbra is inspirálja a rend tagjait és azokat, akik kapcsolatba kerülnek a munkájukkal.
Barat Szent Magdolna Zsófia szentté avatása óta számos katolikus iskolát és intézményt neveztek el róla. Emlékezete él a Szent Szív Társaság tagjai körében, és mindazok számára, akiket inspirál a hite, bátorsága és elkötelezettsége a nevelés iránt.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
