„A feltámadásból fakadó testvériség újraépíti a reményt” – XIV. Leó pápa katekézise az általános audiencián
A szerdai általános audiencián XIV. Leó pápa folytatta a szentévi katekézis-sorozatot „Krisztus, a mi reménységünk” címmel, ezúttal a húsvéti lelkiség és a testvériség kapcsolatáról elmélkedve. A Szentatya rámutatott: a feltámadt Krisztustól kapott testvériség felszabadítja az embert az önzés, a megosztottság és az uralkodás logikája alól, és visszavezeti őt eredeti hivatásához – a szeretethez, amely napról napra megújul.
A pápa a János-evangélium szavait idézte – „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Jn 15,12) –, hangsúlyozva, hogy Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit nem elvont igazság, hanem életet formáló tapasztalat. Ez a hit ad reményt a nehézségekben, és arra ösztönöz, hogy a jót építsük magunkban és közösségeinkben. Az ember kapcsolatokban válik teljessé – mondta –, hiszen a hiteles emberi kötelékek táplálják életünket, míg az önmagába zárkózó ember a magány és a nárcizmus betegítő körébe kerül.
A testvériség ugyanakkor nem magától értetődő – figyelmeztetett Leó pápa. A háborúk, a társadalmi feszültségek és a gyűlölet láttán sokszor elérhetetlen álomnak tűnik. Mégis, a keresztény ember számára ez nem illúzió, hanem meghívás arra, hogy visszatérjünk a forráshoz: Krisztushoz, aki megszabadít az ellenségeskedés mérgétől. A „testvér” szó – mondta a pápa – ősi hívás arra, hogy egymást támogassuk és szívünkön viseljük egymás sorsát.
A Szentatya Assisi Szent Ferenc példájára is emlékeztetett, aki az omnes fratres köszöntéssel mindenkit testvérének nevezett, vallási vagy kulturális különbségekre való tekintet nélkül. Ferenc pápa Fratelli tutti enciklikája ugyanezt a szellemet elevenítette fel, az egyetemes testvériség hívását, amely a kereszténység lényegéhez tartozik: a Jó Hír mindenkihez szól. A Krisztusban kapott testvériség Jézus új parancsán alapszik, aki életét adta értünk, hogy mi is képesek legyünk életünket adni másokért.
Leó pápa katekézisét azzal zárta, hogy a tanítványok a feltámadás után váltak igazi testvérekké: a Lélek által megerősítve, már nem félelemből, hanem szeretetből élték küldetésüket. A keresztény testvériség ezért nem puszta érzelem, hanem életforma – az egymás iránti hűség, a bajban való együttérzés és a közös öröm megélése. „A Feltámadott megmutatta az utat, amin együtt kell járnunk vele, hogy mind testvéreknek érezzük egymást” – buzdított a Szentatya.
