Bingeni Szent Hildegárd apátnő és egyháztanító
Szent Hildegárd a 12. század egyik legkülönlegesebb és legnagyobb hatású női alakja volt, aki nemcsak apátnőként, hanem misztikusként, íróként, gyógyítóként és korának lelkiismereteként is maradandó nyomot hagyott. 1098 nyarán született a Rajna-vidéken, és már fiatalon a bencés apácák közé került a Disibodenbergi kolostorba. Nevelője Boldog Jutta volt, akinek halála után, 1136-ban Hildegárdot – saját akarata ellenére – választották apátnővé. Bár testileg gyenge volt, lelki ereje, elszántsága és belső látása már ekkor kiemelte őt a rendtársai közül.
Istenünk, te Bingeni Szent Hildegárdnak erőt adtál, hogy mindhalálig kövesse a szerény és alázatos Krisztust. Közbenjárására segíts, hogy hivatásunkban hűségesen kitartsunk, és eljussunk a tökéletességre, amelyet megmutattál nekünk szent Fiadban, Jézus Krisztusban. Aki veled él és uralkodik, a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Misztikus látomásai, teológiai és erkölcsi írásai, valamint gyógyítással és természettel kapcsolatos művei különleges helyet biztosítanak számára az egyháztörténetben. Három legfőbb művét – a Scivias-t, Az érdemszerzés könyvét és Az isteni művek könyvét – teológiai súlyuk miatt a középkor egyik legfontosabb női szerzőjének alkotásai között tartják számon. Zeneszerzőként is kiváló volt: latin nyelvű költeményeihez és dalaiból összeállított liturgikus darabjai máig fennmaradtak, mint például Az erények körtánca. Művészi érzéke és szellemi ereje különösen a rupertsbergi kolostor vezetésében bontakozott ki.
Születése
1098, Bermersheim
Halála
1179. szeptember 17.,
Boldoggá avatása
Szenté avatása
2012. május 10., Vatikán, XVI. Benedek pápa
Sírhely/Kegyhely
Saint Hildegard parish church in Eibingen
Ünnepnapja(i)
szeptember 17.
Jelképe(i)
Védőszentje
Hildegárd különleges látói képességei miatt már életében „a német prófétanő” néven emlegették. Látomásait nem jövendölésként, hanem Isten által adott mély megértésként élte meg, amelyek révén képes volt tanácsot adni uralkodóknak, pápáknak, püspököknek és egyszerű embereknek egyaránt. Levelezésében kemény, de őszinte hangon szólt hozzá korának vezetőihez: figyelmeztette például Barbarossa Frigyest, bátorította III. Konrádot, és szenvedélyesen szólt a papság megújulásának szükségességéről. A hit és erkölcs bajnokaként sosem félt kiállni az igazság mellett.
Bátor kiállására jellemző az az eset is, amikor egy kiközösített ifjút temetett el kolostora megszentelt földjében, az egyházi parancs ellenére, mivel úgy érezte, Isten világossága vezette. Az érsek emiatt interdiktum alá helyezte a kolostort, ám Hildegárd nem hátrált meg. Küzdelme végül sikerrel zárult, az interdiktumot feloldották. Ez az epizód is tanúsítja, hogy Hildegárd nemcsak látó és tanító volt, hanem bátor lelki vezető is, aki minden körülmények között megmaradt hűségesnek Istenhez.
Élete során sokat utazott, prédikált, kolostorokat látogatott, és szerzeteseket, püspököket, világiakat tanított az „élet igéire”. Kolostora a gyógyulás, vigasz és tanács keresőinek menedékhelyévé vált. Az egyszerűség, mértéktartás és közösségi lelkiség hatotta át a rupertsbergi nővérek életét, amely Hildegárd szellemiségét tükrözte: „mindenkinek mindene lett”, ahogy titkára jellemezte őt.
1179-ben, 81 éves korában halt meg. Bár hivatalos szentté avatása évszázadokon át elmaradt, tisztelete folyamatos maradt, különösen a bencés közösségek körében. Műveit, látomásait és tanításait évszázadok óta olvassák, tanulmányozzák. 2012-ben XVI. Benedek pápa hivatalosan is szentté avatta, és egyházdoktorrá nyilvánította. Hildegárd öröksége ma is él: példaképe azoknak, akik az igazságot bátran, de alázattal képviselik a világban.
Forrás(ok): Dr. Szántó Konrád O.F.M.: A katolikus egyház története;
Adriányi Gábor: Az egyháztörténet kézikönyve; id. Rieth József: Szentjeink;
Diós István: A szentek élete; Scitovszky János: Szentek élete;
Magyar katolikus lexikon; Arcanum; Wikipédia
Chignini Szent Antelmus
