János, IV. – 72. római pápa

IV. János pápa pályafutása a dalmáciai származású jogtudós, Venantius fiaként indult, majd egyházi ranglétrán egészen az archidiakónusi tisztségig jutott. Szeverin pápa halálát követően mindössze háromnapos gyász után választották meg, és a gyors felszentelés arra utal, hogy a bizánci császár helyett a ravennai exarcha hagyta jóvá kinevezését. Ez a politikai mozzanat lehetővé tette, hogy az új egyházfő szinte azonnal megkezdhesse érdemi munkáját a Vatikán élén, elkerülve a hosszú ideig tartó interregnumot.

Pápaságának egyik legmeghatározóbb eleme a szülőföldje iránti hűség és aggodalom volt. A Dalmáciába benyomuló szláv törzsek pusztításai miatt János Márton apátot küldte a térségbe, hogy a pápai kincstár forrásaiból váltsa meg a foglyul ejtett keresztényeket. Mivel a lerombolt templomok újjáépítésére nem volt lehetőség, a pápa elrendelte a szent relikviák Rómába szállítását. Ezek tiszteletére egy ma is látható kápolnát emeltetett, melynek mozaikjai örökítik meg alakját a történelem számára.

A térítői tevékenység szintén hangsúlyos szerepet kapott uralkodása alatt. János nem csupán a humanitárius segélyezésre koncentrált, hanem misszionáriusokat küldött a szlávok közé, hogy integrálja őket a keresztény kultúrkörbe. Ennek eredményeként Porga horvát fejedelem is a keresztény hitre tért, és a pápa – a bizánci császárral együttműködve – tanítókat küldött a fejedelmi udvarba, elősegítve ezzel a térség vallási és politikai stabilizációját.