Szent Borbála legendás szépségű leány volt, akit pogány apja toronyba zárt, ahol keresztény hitre tért, és megkeresztelkedett. Hitvallása miatt apja üldözni kezdte, bíró elé hurcolta, kínzások érték, de Isten csodákkal erősítette meg. Végül maga az apja fejezte le, akit azonnal villámcsapás sújtott, így a hirtelen halál elleni védelem szimbóluma lett. Tisztelete már a 9. századtól elterjedt szerte Európában és a Közel-Keleten, ereklyéit számos város őrzi. A tüzérek, bányászok, harangöntők és a „jó halál” testvérületek védőszentjeként tisztelik. A Borbála-napi cseresznyeág kivirágzása a remény és a Krisztusban virágzó élet jelképe. Bár történetisége nem bizonyítható, alakja másfél évezrede az állhatatos hit ragyogó tükrének számít.
