XIV. Leó pápa X üzenete – június 22.

Krisztus Isten válasza az emberi éhségre, mert Ő teste az örök élet kenyere. Amikor Jézust, az élő és igazi Kenyeret magunkhoz vesszük, Érte élünk. A megfeszített és feltámadt Úr teljes önmaga felajánlásával kezeinkbe adja magát, és ekkor megértjük: arra teremtettünk, hogy Istenből éljünk.

A háború nem old meg problémákat, ellenkezőleg, csak fokozza azokat, és mély sebeket ejt a népek történelmén, melyek generációkig gyógyulnak. Semmiféle fegyveres győzelem nem térít meg az anyák fájdalmáért, a gyermekek félelméért, vagy az ellopott jövőkért. A diplomácia némítsa el a fegyvereket! A népek a béke munkáival írják történelmüket, ne erőszakkal és véres viszályokkal!

Az emberiség ma hangosabban kiált békéért, mint valaha. Ez a kiáltás felelősséget és ésszertűséget követel, és nem fulladhat el a fegyverek zaja vagy a konfliktust szító retorika alatt. A nemzetközi közösség minden tagjának erkölcsi kötelessége megállítani a háború tragédiáját, mielőtt az visszafordíthatatlan szakadékká válik. Nincsenek „távoli” konfliktusok, ha az emberi méltóság a tét.

Az Úr az Eucharisztián keresztül fogadja, megszenteli és megáldja a mi oltárra helyezett kenyerünket és borunkat, életünk felajánlásával együtt, és Krisztus Testévé és Vérévé alakítja át őket, a világ üdvösségéért hozott szeretet áldozatává. Isten egyesül velünk, örömmel elfogadva, amit hozunk, és arra hív, hogy mi is egyesüljünk Ővele – fogadjuk örömmel és osszuk szét szeretetének ajándékát.