Boldog Salkaházi Sára szűz és vértanú
Salkaházi Sára 1899-ben született Kassán, polgári nevén Schalkház Sarolta Klotildként. Tanítói képesítése ellenére csak egy évig tanított, később könyvkötőként, kalapüzletben dolgozóként, majd újságíróként és lapszerkesztőként tevékenykedett. Munkáiban és közéleti szerepvállalásaiban mindig erőteljes szociális érzékenységgel reagált a társadalmi problémákra, különösen a nők helyzetére és a kisebbségi létre. 1926-ban jelent meg első novelláskötete, a Fekete furulya, amelyben a magyar kisebbség sorsát szimbolikus nyelvezettel ábrázolta.
Mindenható, örök Isten, te boldog Sára szűz és vértanú neked szentelt életét mártíromsággal koronáztad meg. Kérünk, engedd, hogy hirdethessük a szegényeknek az üdvösséget, a raboknak a szabadulást, a szomorúaknak az örömet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Születése
1899. május 11., Kassa
Halála
1944. december 27., Budapest
Boldoggá avatása
2006. szeptember 17., Budapest, Erdő Péter bíboros
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
május 11.
Jelképe(i)
Védőszentje
1927-ben találkozott a Szociális Testvérek Társaságával, és hamarosan belépett a közösségbe. Életmódja kezdetben idegennek tűnt a szerzetesi közegben, de önfegyelemmel és mély hittel alkalmazkodott, 1929-ben tett első fogadalmat. Szerteágazó szociális tevékenységet folytatott: Karitászt szervezett, gyermekétkeztetést irányított, folyóiratot szerkesztett, családokat látogatott, s vezető szerepet vállalt nőmozgalmakban, mint például a Katholikus Nőszövetségben. A felvidéki és kárpátaljai missziók mellett Budapesten is fáradhatatlanul dolgozott, főként a hátrányos helyzetű nők megsegítésén.
A második világháború idején a Szociális Testvérek Társaságával együtt aktív részt vállalt az üldözöttek mentésében, hamis papírokat biztosítva és menedéket nyújtva számukra. Salkaházi Sára tudatosan felajánlotta életét, ha üldöztetés éri közösségét. 1944. december 27-én, a nyilasok letartóztatták a Bokréta utcai munkásnőotthonban, ahová utolsó pillanatban érkezett vissza, hogy vállalja felelősségét. Ugyanazon este a Duna partján kivégezték, keresztet vetve halt meg.
Hősies életáldozatáért 1972-ben a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igazai közé sorolta, 1996-ban a Magyar Köztársaság posztumusz Bátorság érdemjellel tüntette ki. Boldoggá avatását a Szociális Testvérek Társasága kezdeményezte, melyet XVI. Benedek pápa 2006-ban jóváhagyott. Ünnepélyes boldoggá avatása 2006. szeptember 17-én történt Budapesten, a Szent István-bazilika előtt, Erdő Péter bíboros celebrálásával. Salkaházi Sára ma a keresztény önfeláldozás és emberség ikonikus alakja.
Forrás: Magyar Kurír
