Szent Gotthárd a bajorországi Niederaltaich kolostorában kezdte szerzetesi életét, ahol a gorzei reform elkötelezett támogatója lett. Apátként gazdaságilag és szellemileg is fellendítette kolostorát, majd a császár és az egyházi vezetők kérésére Hersfeld és Tegernsee kolostorait is reformálta.
1022-ben II. Henrik császár javaslatára Hildesheim püspökévé választották. Bár visszavonult szerzetesi életre vágyott, püspökként is folytatta reformtörekvéseit: templomokat építtetett, segítette a szegényeket, betegeket és zarándokokat, valamint bevezette a bencés regulát új egyházi központokban. Példamutató élete és szolgálata miatt II. Ince pápa 1131-ben szentté avatta.
Szent Gotthárd tisztelete gyorsan elterjedt Európában, nevét viseli többek között a híres Szent Gotthárd-hágó, valamint a magyarországi Szentgotthárd városa, ahol III. Béla király 1183-ban ciszterci kolostort alapított az ő oltalma alatt.
