Copertinói Szent József 1603-ban született szegény és nehéz sorsú családban. Már gyermekkorától fogva erősen befelé forduló és szemlélődő volt, gyakori eksztázisai miatt társai csak „tátott szájúnak” csúfolták. Fiatalon belépett a kapucinusokhoz, de gyenge egészsége miatt elbocsátották; később a minoritákhoz került, ahol pappá szentelték. Lelki élete rendkívül mély és különleges volt: gyakran emelkedett a föld fölé imádság vagy szentmise közben, ami miatt sokan keresték fel. Lebegéseinek sok tanúja volt, de ezek miatt az inkvizíció vizsgálat alá vonta, és élete végéig több kolostorba száműzték. Bár szenvedett az elszigeteltségtől, mindig alázatos és engedelmes maradt, és Isten szeretetéből merített erőt. Miséi gyakran órákig tartottak, mivel a liturgia alatt eksztázisba esett, különösen Krisztus szenvedésének hallatán. Élete során számos lelki tanácsadást adott, és sokan tértek meg hatására, köztük nemesek és egy herceg is. 1663-ban halt meg Osimóban; a nép már akkor „szent atyának” nevezte. 1767-ben avatták szentté, és ma a légiutasok és pilóták védőszentje.
A lélek királynőhöz hasonlít, akinek a testi érzékek a szolgálói. Ha a lélek a király lakába lép, az érzékek kívül maradnak, és semmiféle inger sem mozgatja meg őket. Maga a lélek pedig teljesen Teremtője birtokába kerülve nyugszik.
Copertinói Szent József vallomása
Copertinói Szent József.
