Borromei Károly 1538-ban született Arona várában, előkelő milánói családban, amely rokonságban állt több itáliai főnemesi házzal. Gyermekkorától az egyházi pályára szánták, és már fiatalon jövedelmező egyházi javadalmak birtokosa lett, de vagyonát inkább a szegények támogatására fordította. Páviai tanulmányai után nagybátyja, IV. Pius pápa bíborossá és milánói érsekké nevezte ki, és hamarosan pappá, majd püspökké is szentelték. Kiemelkedő szerepet játszott a trienti zsinat határozatainak megvalósításában, különösen a papság képzésének reformjában és a szemináriumok megszervezésében.
Érsekként sok ellenállással szembesült, még merényletet is követtek el ellene, de szilárdan kitartott az egyházi fegyelem helyreállítása és a hívők lelki megújítása mellett. Rendszeresen látogatta egyházmegyéjét, buzdította a papokat és híveket, és különösen a pestis idején mutatta meg nagylelkűségét, amikor vagyonából és adományokból a betegeket és szegényeket támogatta. Élete a keresztény engesztelés és önmegtagadás példája volt, amelyet Krisztus szenvedéseinek követésében talált meg. 1584-ben halt meg Milánóban, V. Pál pápa 1610-ben avatta szentté, ünnepét november 4-én tartják.
El vagyok szánva arra, hogy a trienti reformot a prelátusok között fogom kezdeni. Ez volna a legjobb út arra, hogy egyházmegyénkben az engedelmesség föléledjen. Nekünk kell elöl járnunk, a hívek majd jönnek utánunk.
Borromeo Szent Károly.
Kérünk, Istenünk, őrizd meg Egyházadban azt a lelkületet, amellyel Borromei Szent Károlyt eltöltötted, hogy Egyházad mindig megújulhasson, és meg tudja mutatni a világnak a te Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust!
