A római egyház első vértanú szentjei, akik életüket adták Krisztusba vetett hitükért a Néró-féle üldözések idején Kr. u. 64-ben. Ők voltak az első keresztények, akiket Rómában a hitük miatt üldöztek és kivégeztek.
Liturgikus emléknapjuk: június 30.
A hét szentje sorozatban Rolik Róbert atya elmélkedik róluk.
Üldözték őket több oldalról is. A zsinagóga, Saul, dühtől lihegve hurcolta meg őket. Róma is csak alkalmat várt az üldözésre. Bűnbakul választották a keresztényeket.
A 64-es római tűzvész után Néró császár egyházüldözésének sok hívő lett áldozata. A kegyetlen kínokról a pogány Tacitusz is ír az Annaleseiben (15, 44), és Kelemen Római püspök is tanúskodik róla a korintusiakhoz írt levelében (5-6. fejezet).
Nem lehet felsorolni az életükkel tanúskodók számát; azok számát, akik a vértanúk példájára üldözőkből megtértek; azok számát, akik meg sem voltak keresztelve, de a vér, vagy vágykeresztség részesei lettek. Az első, névtelen vértanúéké ez a nap.
Istenünk, ki a római egyház gazdag vetését vértanúk sokaságának vérével tetted termékennyé, kérünk, engedd, hogy szenvedésükből erőt merítsünk, és hősi győzelmüknek mindenkor örvendhessünk!
