Sztudita Szent Theodórosz
Sztudita Szent Theodórosz, más néven Teodor vagy magyarosan Tivadar, a 8–9. század fordulóján élt bizánci szerzetes, egyházi író és kolostorszervező volt. 759-ben született Konstantinápolyban előkelő családban, s már fiatalon szerzetesi hivatást talált magának anyai nagybátyja, Szent Platón hatására. A bithüniai Szakkudion monostorban mélyedt el az egyházatyák tanításában, különösen Nagy Szent Baszileosz írásai gyakoroltak rá maradandó hatást. Lelki elmélyültsége és szervezőkészsége miatt hamarosan Platón közeli segítője lett, majd 787-ben pappá szentelték.
A császári udvarral való viszonya nem volt békés: VI. Kónsztantinosz második házasságát nyíltan elítélte, ezért száműzték. Visszatérése után 799-ben a Szakkudion közösséget átköltöztette a Sztudion monostorba, amely hamarosan a bizánci szerzetesi élet egyik központjává vált. Theodórosz itt kezdte el kolostorreformját, amely a közösségi élet és az engedelmesség megerősítését tűzte ki célul.
Születése
759., Konstantinápoly
Halála
826. novembern 11., Prinkiposz, ma Büyükada
Boldoggá avatása
Szenté avatása
Sírhely/Kegyhely
Ünnepnapja(i)
november 11.
Jelképe(i)
Védőszentje
A képrombolás időszakában Theodórosz ismét szembekerült a hatalommal. Örmény Leó császár elűzte őt és szerzeteseit, mivel védelmezte a képek tiszteletét, valamint az emiatt száműzött I. Niképhorosz pátriárkát. Bár többször visszatért a fővárosba, élete utolsó éveit száműzetésben töltötte a Boszporusz túlpartján, ahol 826-ban hunyt el.
Theodórosz reformjai Nagy Szent Baszileosz szellemiségére épültek: a cenobita, azaz közösségi életet és a munka fontosságát hangsúlyozta. A monostori elöljárót lelki atyának tekintette, akinek engedelmességgel tartoznak a szerzetesek, és akinek vezetése alatt legyőzhetik önakaratukat. Tanításaiban az egyéni szegénység szigorú megtartása mellett a közösségi javakat a szeretetszolgálat eszközének tekintette.
A sztudita kolostorok Theodórosz nyomán nemcsak lelki központok, hanem a kultúra és a műveltség helyei is lettek. Árvaházak, kórházak, iskolák és könyvtárak épültek melléjük, így a sztudita hagyomány a bizánci civilizáció egyik legfontosabb forrásává vált.
Forrás: Wikipédia
