Szent Kornél pápa és Szent Ciprián püspök, vértanúk
Szent Kornél pápa 250-ben Deciusz császár üldözése során Szent Fábián pápa meghalt a börtönben. Üresen maradt székét 14 hónapig nem töltötték be, hanem szóvívőként intézte az ügyeket Nováciusz ellenpápa. Az üldözés enyhülésekor 251-ben a becsvágyó szóvívő helyett egy minden becsvágy nélküli papot, Kornéliuszt választották pápává. Csupán két évig uralkodott. Az eretnekek elleni küzdelemben Ciprián püspökkel eredményesen dolgozott. Nagy tisztelet és igen jó benső viszony alakult ki köztük. Nagy szelídséggel, de határozottan lépett fel a tévelygők ellen, az egység érdekében.
Gallusz császár az újból megindult üldöztetés során száműzte, Civitavechia mellett szenvedett vértanúságot 253-ban. Holttestét Rómában a Kallixtusz-katakombában temették el. Sírfelirata az első latin nyelvű pápai sírfelirat.
Istenünk, ki Szent Kornél és Szent Ciprián személyében igaz pásztorokat és győzhetetlen vértanúkat adtál népednek, kérünk, közbenjárásukra engedd, hogy a hitben és az állhatatosságban megerősödjünk, és az Egyház egységén szüntelenül munkálkodjunk!
Szent Ciprián Karthágóban született 210 körül, pogány családban. Szónoki iskolába járt, szónok és tudós akart lenni. Későn kezdett a vallás iránt érdeklődni(, csak 45 éves korában?).
Lelki válságba esett, és egy Cecilius nevű pap közreműködésével megkeresztelkedett. Megtérve pap lett, 249-ben Karthágó püspökévé szentelték. Már a napi szentáldozást sürgette. Az Oltáriszentségből vigaszt és erőt. A Déciusz féle keresztényüldözés készületlenül érte az egyházat, sokan meginogtak, elhagyták hitüket. Tetteivel, írásaival kitűnően vezette egyházát, kiválóan támogatta Kornél pápát az eretnekek elleni küzdelmében. A bűnbánókat, a visszatérő hittagadókat szívesen fogadták vissza az egyházba.
Az üldözés elmúltával dögvész támadt Karthágóra és környékére, nagyon sokan estek áldozatul a járványnak. A katasztrófa okául a propaganda a keresztényeket jelölte meg. A csapás szerintük az ősi hit elhagyása miatt tört ki. A Valerianusz-féle üldözés idején számkivetésbe küldték Kurúbisba, majd egy év múlva halálra ítélték. 258. szeptember 14-én vértanúságot szenvedett kard által. Fényes temetése volt és két templomot is szenteltek tiszteletére, egyet vértanúsága helyén, egyet pedig sírja fölé.
