Márton, II. – 109. római pápa

II. Márton pápa, születési helye szerint a toszkánai Galleséből származott, egy Palumbo nevű pap fia volt, és már tizenkét évesen a római egyház szolgálatába állt. Karrierje során gyorsan emelkedett a ranglétrán: IV. Leó pápa szubdiakónussá, majd diakónussá szentelte. Pápaságát megelőzően kiváló diplomáciai ismeretekre tett szert, mivel három alkalommal is járt Konstantinápolyban követként. Második útján, 869-ben, II. Adorján pápa helyett elnökölt a nyolcadik egyetemes zsinaton. Harmadik konstantinápolyi küldetése során, amit VIII. János pápa idején végzett, összetűzésbe került Phótiosz pátriárkával, amiért börtönbe is vetették. Később visszatért Rómába, ahol a pápai kincstárnok (arcarius), majd archidiakónus lett.

A krónikákban felmerülő névvita ellenére, amely Marinus vagy Márton néven említi, a történelmileg 109. pápaként elismert II. Márton VIII. János tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála után, 882. december 16-án azonnal elfoglalta a trónt. Az új pápa egyik legfontosabb belső intézkedése az volt, hogy szakított elődje politikájával a belső egyházi viták terén. Kegyelmet hirdetett és engedélyezte a korábban VIII. János által kiátkozott Formosus püspök visszatérését Rómába, abban a reményben, hogy ezzel csökkenti a római csoportok közötti feszültségeket és viszályokat, bár e döntésének hatása korlátozott maradt.

A keleti egyházzal való viszony tekintetében Márton elvetette VIII. János kiegyező politikáját. A pápai beiktatásakor már visszahelyezett Phótiosz konstantinápolyi pátriárkával szemben erélyesen lépett fel, ami a bizánci udvarral való kapcsolatok megromlásához vezetett. Ezzel párhuzamosan a nyugati keresztény világgal való szövetségét megerősítette: palliumot küldött Fulk reimsi érseknek, jelezve a pápa felsőbbségét. Különösen fontos gesztus volt Anglia felé, amikor Nagy Alfréd király kérésére eltörölte a római angol negyed (Schola Anglorum) összes adóját, ezzel erősítve az Angol Királysággal ápolt kiváló kapcsolatokat.