Isten barátságra hív: Meghívás a kinyilatkoztatás titkába

A Szentatya katekézisének középpontjában az az aszimmetrikus, mégis valóságos kapcsolat áll, amelyet Isten kezdeményezett a teremtménnyel. Jézus Krisztusban a láthatatlan Isten „mint barátaihoz szól az emberekhez”, áthidalva azt a végtelen távolságot, amely a bűnbeesés miatt keletkezett. A pápa kiemelte: a barátság vagy egyenlőket talál, vagy azzá tesz. Mi ugyan nem vagyunk egyenlők az Úrral, de a kegyelem által, Krisztusban Isten mégis hasonlóvá tesz minket önmagához. Ez a misztérium nem a mi érdemünk, hanem az Ő szeretetének bősége, amely az új és örök szövetségben öltött testet.

A tanítás spirituális mélysége a „szó” és a „fecsegés” közötti különbségtételben rejlik. Isten szava nem felszínes információ, hanem önfeltárás, amely közösséget teremt. A pápa hangsúlyozta, hogy a hívő ember válasza erre a megszólításra a figyelmes meghallgatás és az őszinte ima. Az imádság nem Isten tájékoztatása, hanem saját magunk feltárása Isten előtt. Csak akkor tudunk hitelesen beszélni Istenről a világnak, ha előbb rendszeresen beszélünk Istennel a csendben és a liturgiában.

Végezetül a Szentatya atyai óvintéssel figyelmeztetett a kapcsolat ápolásának fontosságára. Ahogy az emberi barátságok is elsorvadhatnak a figyelmetlenség és a némaság miatt, úgy az Istennel való viszonyunkat is gondozni kell a mindennapokban. Az ima, a meditáció és az Ige befogadása nem csupán vallási kötelezettség, hanem az üdvösség útja, hiszen éppen ez a Jézussal való baráti egység az, ami megvált minket.