A pápa katekézisében arra hív, hogy a feltámadt Krisztus fényében tekintsünk életünkre, annak örömeire, küzdelmeire és hiányérzeteire. Rámutat, hogy szívünk mélyén a teljességre vágyunk, amit nem birtoklásban vagy sikerben találunk meg, hanem abban a reményben, hogy van Valaki, aki betölti ezt a vágyat. Krisztus feltámadása nemcsak egy múltbéli esemény, hanem élő forrás, amely ma is képes felüdíteni életünket. A Feltámadott nem távoli megfigyelő, hanem úttárs, aki velünk halad és erőt ad, amikor elfáradunk. Az ő szeretete ad értelmet életünknek és biztosítja, hogy nem céltalanul járjuk utunkat.