„Hogy senki el ne vesszen!” – Leó pápa homíliája a fogvatartottak szentmiséjén

Vatican News – 2025.12.15. 08:28 „Hogy senki el ne vesszen!” – Leó pápa homíliája a fogvatartottak szentmiséjén

„Hogy senki el ne vesszen!” – hangsúlyozta Leó pápa advent harmadik, Gaudete vasárnapján, a fogvatartottak és a büntetésvégrehajtási intézményekben dolgozók jubileuma alkalmából bemutatott szentmisén. A Szentatya arra buzdított, hogy a megpróbáltatások közepette is bizalommal és örömmel építsük a szeretet civilizációját, mert az Úr közel van, és senkit nem akar elveszíteni.

Advent harmadik vasárnapján, Gaudete vasárnapon Leó pápa a Szent Péter-bazilikában mutatott be szentmisét a fogvatartottak és a büntetésvégrehajtási intézményekben dolgozók jubileuma alkalmából. Homíliájában a remény és az öröm üzenetét állította a középpontba, hangsúlyozva, hogy az Úr eljövetelére várva nem vagyunk egyedül, még a legnagyobb nehézségek idején sem.

A Szentatya felidézte Ferenc pápa tavalyi szavait, amelyeket a római Rebibbia börtön Szent Kapujának megnyitásakor mondott: a remény horgonyát és a szív kapujának kitárását. Ezek a képek – mutatott rá Leó pápa – arra hívnak, hogy a jövőbe vetett bizalmat soha ne engedjük el, és környezetünkben az igazságosság és a szeretet cselekvő tanúi legyünk.

Az „öröm vasárnapja” a pápa szerint a várakozás ragyogó dimenziójára emlékeztet: arra a bizonyosságra, hogy Isten cselekszik, és valami jó készül. A börtönvilág nehéz valóságában is fontos felismerni, hogy az igazságszolgáltatás nem pusztán büntetés, hanem a jóvátétel és a megbékélés folyamata. Egyetlen ember sem azonos azzal, amit tett, és minden bukás után van lehetőség az újrakezdésre.

Leó pápa hangsúlyozta: a Jubileum kegyelmi idő, amely megtérésre, érzékenységre és felelősségvállalásra hív. Amikor a szenvedés kemény talaján is megőrizzük az irgalomra és a megbocsátásra való képességet, akkor még a börtönök falai között is emberiességben gazdag tettek és találkozások születhetnek. Isten Országa ott bontakozik ki, ahol a vakok látnak, a sánták járnak, és a szegények meghallják az örömhírt.

A pápa a szeretetre épülő civilizáció előmozdítására buzdított, különösen a börtönök világában. Felidézte Szent VI. Pál pápa tanítását a „szeretet civilizációjáról”, amely a közéletben is az új korszak alapelvévé válhat. Ezzel összhangban Ferenc pápa javaslatát is hangsúlyozta, amely szerint a Szentévben a büntetéselengedések és a társadalmi visszailleszkedést segítő formák a remény konkrét jelei lehetnek.

Az evangéliumi szakasz kapcsán Keresztelő Szent János prófétai alakjára mutatott rá, aki bátorsággal és irgalommal hívta megtérésre az embereket. A pápa Szent Ágoston szavait idézve emlékeztetett arra, hogy Isten irgalmassága mindig nagyobb az ember bűnénél, és a megtérés útja soha nincs lezárva.

Homíliája végén Leó pápa a börtönvilág konkrét nehézségeire – a túlzsúfoltságra, az oktatás és a munka hiányára, a múlt terheire – is kitért, de hangsúlyozta: az Úr akarata egyetlen dologra irányul, „hogy senki el ne vesszen, és mindenki üdvözüljön”. Karácsony közeledtével erre az isteni álomra hívta fel a figyelmet, megerősítve, hogy ha az Úr velünk van, akkor még a legsötétebb helyzetekben is megszülethet valami szép és örömteli.