Egyháztörténet

Egy idős ember életének nagy részét azon a szigeten élte le, amelyet a világ egyik legszebb területének tartanak. Amikor visszatért a nagyvárosba, hogy nyugdíjas éveit ott töltse, valaki így szólt hozzá: – Biztosan gyönyörű lehetett annyi éven át azon a szigeten élni, amelyet a világ egyik csodájának tartanak!

Az Isten „felövezi magát, asztalhoz ültet bennünket, körüljár és felszolgál nekünk” (Lk 12,37). Nekünk szolgál egy olyan örökkévalóságban, amelyet szem nem látott, fül nem hallott, emberi szív föl nem fogott, amit azoknak készített, akik őt szeretik.

Ne csak gyűjtsek, hanem kapcsolódjak. Ne csak tervezzek, hanem éljem meg az életet. Ne csak féltékenyen őrizzem, amim van, hanem legyek gazdag Istenben.

Az a lényeg, hogy én odaüljek, s Ő rendelkezzen velem. Ha nem ez történik, akkor még az imaidőmet is magamhoz szabom és átveszem az irányítást, amelynek következménye ismét csak a kiégés lesz s kiszárad életem, mert termelni akartam s nem hagytam időt arra, hogy Ő dolgozzon általam.

Az évközi tizenhatodik vasárnap evangéliumi részének gyakori újraolvasása arra hív meg, hogy felébredjek. Az ébredés azt jelenti, hogy az Egy Úrral vagyok, mert csak az az Egy a szükséges. Ha azt az Egyet szemlélem, vagyis Őt, akkor a legkisebb tett is értékesebbé válik, mint bármilyen nagy tett az Úr nélkül,…

A szamaritánus nem azt nézi, hogy valaki őt látja vagy nem. Azért hajol le, mert ő a szívével lát, a másik emberben Krisztust látja, az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embert! A szamaritánus nem elméleteket gyárt, hanem azt teszi, amire a másiknak szüksége van és addig teszi, ameddig a másiknak…

Mi okozza az elfásultságot? Talán az, hogy a kapott erőt nem arra használom, amire valójában kaptam. Mindenki másra kap képességet és erőt… S mégis sokan, amikor felfedezik magukban, maguknak tulajdonítják, kisajátítják! Tovább kell adnom, ami bennem megszületik. Nem mindig azt, ami bennem van, mert az nem mindig jó. Ha gonoszság…

Nagyon tetszik nekem a vadászról és az erdészről szóló tanítómese. A vadász keresi az oroszlán nyomát az erdőben, miközben találkozik az erdésszel. Megkérdezi tőle: Te erdész, nem láttad az oroszlán nyomát? Mire az erdész a következő választ adja: Dehogynem. Nemcsak a nyomát láttam, hanem azt is tudom, merre ment. Szívesen…