„Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.“

Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

2 Kor 12,10

Gyöngeségünk nyitotta meg számunkra az eget, mivel elhozta számunkra Isten irgalmát, és megnyerte nekünk az Ő szeretetét. Fájdalmunkban rejtőzik minden örömünk csírája. Még a bűn is részt vesz önkéntelenül a bűnösök megmentésében, mivel Isten végtelen irgalma ellenállhatatlan: a legnagyobb rosszból is a legnagyobb jót hozza elő. A bűnt éppen azoknak a bűnében tette semmissé , akik azt gondolták, hogy megsemmisíthetik Krisztust.

A bűn sohasem tehet jót. Még elpusztítani sem tudja magát, amivel pedig tényleg jót tenne. De Krisztus szeretete és Isten irgalmassága eltörölte a bűnt azáltal, hogy magára vette minden bűnünk terhét, és megfizette az árát.

…A keresztény felfogás szerint az irgalom a kulcsa az egész mindenség átalakulásának, amelyben látszólag még mindig a bűn uralkodik. A keresztény ember nem menekülhet meg a rossztól, nem mentesül a fájdalom alól sem, nem függetlenítheti magát a bűn hatásaitól és következményeitől: maga sem hibátlan. Szerencsétlenségére követhet el bűnt. Nem szabadult meg teljesen a rossztól. Hivatása mégis az, hogy az egész világot megmentse a bűntől, és átalakítsa Istenben: az imádság, a bűnbánat, a szeretet és mindenekfölött az irgalmasság által. A tökéletesen szent Isten nemcsak irgalmazott nekünk, hanem irgalmasságát rábízta az esendő emberre: a bűnösök így választhatnak a jó és a rossz között, a rosszat legyőzhetik a jóval, és kiérdemelhetik Isten irgalmát a saját lelkük számára, azáltal, hogy maguk is irgalmaznak másoknak.

Isten azért engedte meg a bűnt a világon, hogy érvényre juthasson a bűnbocsánat is. Nemcsak az a rejtett bocsánat, amellyel ő maga megtisztítja lelkünket,hanem az a látható megbocsátás is, amellyel egymáson megesik a szívünk, s ezáltal jelezzük azt a tényt, hogy irgalmassága által Ő él a szívünkben.”

Thomas Merton