Piusz, XII. – 260. római pápa
XII. Piusz pápa, született Eugenio Pacelli (1876–1958), a római katolikus egyház 260. pápája volt 1939 és 1958 között. Arisztokrata, mélyen vallásos római családban született, teológiai és jogi tanulmányait Rómában és pápai egyetemeken végezte. 1899-ben szentelték pappá. Rendkívüli tehetsége és tudása révén hamar az Apostoli Szentszék szolgálatába állt, és Pietro Gasparri támogatásával 1901-től a Vatikán diplomáciai karrierjét kezdte.
1917-ben németországi nuncius lett, és aktív szerepet vállalt humanitárius tevékenységekben. Tizenkét évig szolgált Németországban, ahol a német katolikusok ügyének elkötelezett támogatójává vált. 1930-tól XI. Piusz pápa államtitkáraként kulcsszerepet játszott a Szentszék külpolitikájában, többek között a Reichskonkordat (1933) megkötésében. E szerződés célja a német katolikusok jogainak védelme volt, nem pedig a náci rezsim támogatása – bár annak gyakorlati eredményessége máig vita tárgya.
1939-ben, XI. Piusz halála után Pacellit választották pápává, és XII. Piusz néven kezdte meg pápaságát. Megválasztása történelmi jelentőségű volt: több száz éve először választották a Pápai Kúria tagját pápává. Már első enciklikájában, a Summi Pontificatus-ban a béke fontosságát hangsúlyozta, és elítélte a totalitarizmust, valamint az Istentől való elfordulást mint a háború gyökerét.
Születése
1876. március 2., Róma
Halála
1958. október 9., Castel Gondolfo
Megválasztása
260. római pápa – 1939. március 2.
Ünnepnapja(i)
Jelképe(i)
A második világháború alatt a pápa semleges maradt, ahogy azt a lateráni egyezmény is előírta. Bár sokan hallgatással vádolták a holokauszttal kapcsolatban, XII. Piusz titokban sok üldözött – különösen zsidó – ember megmentésében működött közre. Katolikus intézmények és hívek tízezreket bújtattak, Rómában és a Vatikánban is ezrek találtak menedéket. A pápa úgy vélte, hogy nyílt tiltakozása csak súlyosabb megtorlást vonna maga után. Ennek alátámasztására példaként a holland püspökök esetét emlegetik, akik nyílt tiltakozásukat követően zsidó keresztények tömeges kivégzésével szembesültek. Humanitárius tevékenysége a háború után is folytatódott: segélyakciókat, újjáépítési támogatásokat szervezett, és különböző országokban élő katolikusokat segített.
Pápasága megítélése máig ellentmondásos: míg tisztelői szentként és erkölcsi iránytűként tekintenek rá, addig bírálói túlzott óvatosságát és a holokauszttal szembeni „hallgatását” vetik a szemére. A Vatikán második világháborús tevékenységéről megjelent dokumentumgyűjtemény és Pierre Blet jezsuita történész munkája árnyaltabb képet ad róla, kiemelve titkos, de hatékony erőfeszítéseit az emberi életek megmentésére.
Forrás: Wikipédia
