Szent Apollonius vértanú

Szent Apollonius, egy tekintélyes római arisztokrata, a 2. században tért meg a kereszténységre, vélhetően Szent Jusztin hatására. Kiváló műveltsége és filozófiai képzettsége révén tisztelet övezte, ám amikor egy rabszolga feljelentette keresztény hitéért, Perennis prétoriánus prefektus elé idézték.

A kihallgatás során Apollonius bátran megvallotta hitét, és elutasította, hogy esküt tegyen Commodus császár szerencseistennőjére vagy áldozzon bálványoknak. Részletesen kifejtette, hogy a keresztények az egyedül igaz Istennek mutatnak be vértelen áldozatot, és a császárért is imádkoznak, de nem imádják. Védőbeszédében Platónt és Szókratészt idézte, és világosan megfogalmazta: Krisztustól tanulta meg, hogy szépen éljen, és az örök életre tekintsen.

Perennis értetlensége ellenére Apollonius kitartott hitében. Végül halálra ítélték, és kivégezték. Bátorságával és bölcsességével példát mutatott, és a későbbi nemzedékek arisztokrata keresztényeinek utat nyitott Krisztus követésére. Az Egyház vértanúként tiszteli, emléknapja április 21.